Istenverte részecskéink

Váncsa István
2012. 07. 25. · Hócipő 2012/15
Nem érti a magyar ember, mi az a Higgs-bozon - legalábbis ezt írta egy sajtómunkás, aki a Kőbányai úti piacra látogatott, és úgy találta, hogy a vásárlók kvantumfizikai műveltsége kívánnivalókat hagy maga után. A magyar ember tehát hiába tudja, hogy a Nagy Hadronütköztető elnevezésű részecskefizikai kukkoldában sikerült meglesni a Higgs-bozont, mégsem képes arra, hogy ezt a korszakos felfedezést a magyar üdvtörténetnek a világ teremtésétől a Nemzeti Együttműködés Rendszere felvirágzásáig tartó folyamatában megfelelőképp elhelyezze.

Ezen kívánunk a magunk szerény módján segíteni.

„Képzeljünk el egy termet, tele nagyjából arányosan eloszló, egymással beszélgető Fidesz-KDNP-s politikusokkal. Ide lép be Orbán Viktor azzal a céllal, hogy elérje a túloldalon lévő ajtót” - kezdi felvilágosító célú kísérletét az index.hu, ám a népművelő szándék ezen a ponton meg is feneklik, ugyanis a jó ízlésű ember effélét semmi szín alatt nem óhajt elképzelni, ilyesmit maximum lidérces álmaiban lát maga előtt pár pillanatig, aztán hideg verítéktől csapzottan és levegő után kapkodva fölriad.

A példázatot eredetileg David J. Miller angol fizikus találta ki azzal a céllal, hogy William Arthur Waldegrave-nek, a brit kormány tudományminiszterének, elmagyarázza, mi az a Higgs-bozon, és ő is politikusokkal teli teremről beszélt, ami már eleve rossz irány. A politikusok nem gázmolekulák, hogy egyenletesen oszoljanak el, hanem csoportokba verődnek, a csoportok tagjai pedig a más csoporthoz tartozókat undorral méregetik. És ez nem csak a politikusokra igaz. Valószínűsíthető, hogy Miller, mint igazi tudósember, gyűlöli a fogadásokat, ezért mindig elsőként érkezik, és szűk húsz perc alatt leissza magát, így nincs alkalma megfigyelni, hogy a részvevők a legkevésbé sem véletlenszerűen és egyenletesen oszlanak el, hanem előre megfontolt szándékkal és (többé-kevésbé) aljas indokkal keresik a számukra fontos csomópontokat, miáltal is a parti egésze egy buja kavargás, mint a hosszúbajszú zöld moly (Adela viridella Z.) színpompás násztánca a nyáresti szürkületben.

Most pedig megkíséreljük Miller példabeszédét használható formára átszabni.

Vegyünk két-háromszáz, egymást garantáltan nem ismerő magánszemélyt egy állófogadás első tíz percében, amikor még nem kezdtek el szervezkedni, majd a terem szélén menjünk oda valakihez, köszöntsük nyájasan, és súgjuk meg neki, hogy két perc múlva belép az ajtón a fogadás díszvendége, egy sárga szmokingos kopasz egyed, akit Don Vittorio a jövő emberének tekint és hamarosan a közvetlen csicskásává emel. Ezt követően a biztonsági kamerák monitorai előtt ülő megfigyelő azt fogja látni, hogy a bizalmas információval megtisztelt személy összesúg más emberekkel, azok megint másokkal, tehát a tömegen belül csomópont alakul ki, amely az információ terjedésének megfelelően továbbhalad. Miller példázata szerint az embersokaság a Higgs-mező, a mozgó csomópont pedig a mező gerjesztett állapota (the smallest possible excitation of the Higgs field), vagyis maga a Higgs-bozon, amely, mint azt rögtön látni fogjuk, a szarból verebet sodor.

Két perc múlva csakugyan lépjen be az ajtón egy sárga szmokingos kopasz egyed, akit erre a szerepre felkértünk. Miller végiggondolatlan példabeszédében Thatcher exminiszterelnök asszony érkezik, ami teljes félreértés, ő ugyanis már eleve valaki, a Higgs-mechanizmus viszont éppen azt magyarázza, hogy a W és a Z bozonok honnan faszolják a tömegüket, ami igazából nem is járna nekik. Hogy ezek a bozonok valójában micsodák, az tökmindegy, elég annyi, hogy súlytalan nímandok, és mégis tömegre bírnak szert tenni.

Hogyan?

Úgy, ahogy a kopasz.

Megy át a termen, és smúzolni vágyó emberek csapódnak mellé, kisebb csoportosulás alakul ki körülötte, ez a csoport is halad, de a kopasz természetes menettempójánál jóval lassabban. Tehát, mint mondtuk, a teremben lévő embersokaság a Higgs-mező, amivel a tömeg nélküli részecske - vagyis a névtelen kopasz - kölcsönhatásba lép, és ez a kölcsönhatás tömeggel ruházza fel őt, a semmiből vagy senkiből szinte nulla idő alatt valami vagy valaki válik, ahogy ezt a mindennapokban is tapasztalhatjuk.

Fogalmazzunk még világosabban. Legyen a mező például egy ország, amely folyamatosan kitölti, ha nem is az egész világegyetemet, de azt a kilencvenkétezer négyzetkilométert, ami neki maradt. Ezen a területen két hajléktalan létrehoz egy gazdasági társaságot, apportként bevisznek öt liter kannás bort, ezt követően a poros alföldi akácfa árnyékából startoló vállalkozás kölcsönhatásba lép a Higgs-mezővel, és pár év múlva már degeszre hízott Drakulaként, az ország nyaki ütőerén csüggve látjuk viszont, a hajléktalanokról pedig kiderül, hogy bozonok mind a ketten. Ők közvetítenek a mező és a gazdasági társaság között. Fognak egy darab papírt, ráírják, hogy Pályázat, rányomják a hüvelykujjukat, és plutty, a papír máris ötszáz milliót ér; még egyszer rányomják, plitty-plutty, ötszáz milliárdot. Egyikük már gazdagabb, mint Brunei szultánja, a másik pedig gazdagabb, mint az egyik.

Hogy isteni részecskék volnának mind a ketten, arról szó sincs. Mint ismeretes, Leon Lederman amerikai Nobel-díjas a Higgs-bozont egy megjelenésre váró könyvében istenverte részecskének titulálta, csak hát a kiadó úgy gondolta, az „isteni részecske” elnevezés piacképesebb. Az viszont tény, hogy a bozon extrémmód önzetlen partikula. Neki magának tulajdonságai nincsenek is, a tömegén kívül minden tulajdonsága zérus, tömege pedig csakis azért van, hogy legyen mit továbbadnia. Hajszálra olyan, mint Teréz anya, vagy mint a Drakula Rt. tulajdonosa, aki a tulajdon személyét semmibe veszi, és csupáncsak a Drakula Rt. boldogulásáért fáradozik. S minthogy a föntebb futólag már említett Don Vittorio szerint a Drakula Rt. maga a nemzet, Drakula anya végül is a magyarság őrangyala, ám ezen a csapáson most nem megyünk tovább, sőt azt se részletezzük, hogy Don Vittorio voltaképp kicsoda. Ugyanabban a kvantumállapotban van, mint a drakulás bozonok, ergo ő is bozon. Ha kíváncsiak vagyunk a részletekre, nézzünk utánuk a neten.

A bozon amúgy tünékeny jószág. Ellentétben a fermionokkal, melyeknek a száma állandó, a bozon keletkezik és elmúlik. Az energia és az impulzus megmarad, de a bozon elillan, mintha sohase lett volna.

Kár, hogy mi már ebben sem hiszünk.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2016/9  •  IV. 27. – V. 10.
MATOLCSY NÉPES BANDÁJA Kéri László korlátlan fizetésemelést javasol a hátsókínai bankfőnöknek, Mao-tool-Csínak. Para Kovács Imre: A pénzmosógép Farkasházy Tivadar szerint nem elképzelhetetlen, hogy az Orbán-Matolcsy páros felveszi a magyar Lehman Brothers nevet. Smuzewitz Ilona megtudta, hogy Mészáros Lőrinc egyik új cége kapja az Új Nemzeti Világűr Stratégia Program 70 milliárdját. Bakács Tibor Settenkedő szerint csoda történt, hogy Orbán kiesésre álló Puskás Akadémiája le tudta győzni Deutsch MTK-ját. Trunkó Barnabás kevesli, hogy eddig csak öt MSZP elnökjelölt van. Hatoldalas KDNP melléklet. A Heti Kamu megszerezte a 2024-es új olimpiai logót, amely egy rozsdás metrókocsiból és a röszkei kerítésből áll. A HÓCIPŐBŐL MINDEN GAZEMBER KIVÁGHATÓ!
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.