Az öregedő futballista

Esterházy Péter

2006. 06. 07. · Hócipő 2006/12

Az öregedő futballista (továbbiakban: ö. f.) többnyire családos, meghatározhatatlan korú, lassú emlős; ö. f.-nek lenni, ha nem függetlenül is a kortól: állapot, bölcselet, világnézet. Helyünk a világban. Ö. f. alapvetően gonosz lélek, amit csak ellenszenvesebbé tesznek az ellágyulás hullámai, a humanizmus tajtékja és az őt kétségkívül körülvevő csönd. Ö. f. főként gyanakvó. Minden gyanús, legfőképp, ami nem gyanús. (Az övéhez képest a kommunista mozgalmak öngyilkos, osztályharcos gyanakvása a harmincas vagy nálunk az ötvenes években - szóra sem érdemes, kedélyes bizalmaskodás, no hát eltekintve a halottaktól. Milyen keveset tudott Puskáshoz képest Rákosi...) Ö. f. dogmatikus.

Mindenkit fiatalnak lát. Elébb a húsz-, aztán a huszonöt, majd a harmincéveseket tekinti gyereknek. A harmincöt éveseket már nem, mert úgy gondolja (hosszú évekig), hogy ő is annyi. Megy az utcán, és nemcsak hogy szinte mindenki fiatal, de egészen bizonyosan futballista is (itt a gyanúsított kopaszsága, pocakja, fél lába, női mivolta akár együttesen is - képzeljük magunk elé! - csak annyi akadályt jelentett, mint az elébb említett társadalmi tragédiáknál az igazság: azaz semmit). És akkor mindezek egyet akarhatnak: bekerülni a csapatba, s talán mondanunk se kell, ki helyére. Ennek megfelelően megteszi az ellenlépéseket, ö. f. a Nagy Mahinátor, hosszú, konspiratív telefonokat bonyolít a szertárossal és a kapussal, egyszóval a mérvadó személyiségekkel, valamint egy közelebbről meg nem nevezhető, befolyásos személlyel, nem retten vissza az edzőnek szóló névtelen telefonoktól, vagy épp az edző nevében fölhívni a nagyreményű, fiatal csatárt, hogy mondjuk, a vasárnapi meccs egy órával később lesz, s aztán vasárnap nagy hangon a fiú védelmére kelni, istenem, hát elkésett, kivel nem fordult már ez elő, de nagyon tehetséges, igaz, rendnek kell lenni...

Ö. f. még nem öreg. Edzésen(!) még mindent ő tud a legjobban. Így aztán kevély. A kevélység kézen fogva jár a megalázkodással, mert ö. f., aki magát az idő és a labda urának gondolván előjogokat követel, tiszteletet, elismerést és fix helyet - s ha azt olvassa a szaksajtóban, hogy senkinek sincs bérelt helye, azt személyes támadásnak és intrikának veszi -, egyszersmind ő az, akiből az önbecsülésnek még a morzsája is hiányzik, a pályán eltölthető minden percet az Élet bőkezű ajándékának tart, ajándéknak, melyet tehát ki sem lehet érdemelni, csak megköszönni. Szóval egy ilyen ö. f. az nagyon hálás tud lenni.

Ö. f. - látjuk - egy hisztérikus, szép, viharos múltú vénkisasszony (l. mint mindig Flaubert és Bovaryné viszonyát). De mindez csak anekdota. Ö. f. természetrajzának két fundamentális pillére: a lustaság és a rinya.

Lustaságát bízvást nevezhetjük ontologikusnak. Valami mély, higgadt tompaság és ellenkezés ez, amely nem elhatározás kérdése, sokkal természetibb annál (kérdezhetjük-e a sziklát, mért nem repül, és az erdőt, hogy mért nem rohan, s az aranyat, hogy mért nem úszik), egy ideig el lehet fedni kis futkározással, gimnasztikával, de aztán eljön az igazság pillanata, ö. f. nem is megáll, de lecövekel végérvényesen, nagyot sóhajt, hogy beleremegnek a csillagok, s szinte a firmamentummal együtt löki ki a szót: NEM. Egy tapodtat se tovább. Egy lépést se. Nem akarok szenvedni tovább. Elég. Magamtól én már többé nem futok. - Labda nélkül már eddig se nagyon, és a ritka, tíz méteren túli sprinteknél elfogta őt a hosszútávfutók rettenetes magánya, de eztán már csak álldogálni fog ott a zöld gyepen, örökétig, nézdegél, gondolatait rendezi, tűnődik, eközben kicsit zavarja az a rohangálás ott a pályán, ez a szeleburdi összevisszaság, melyről, rémlik, neki is vannak emlékei. (...)

Ö. f.-nek mindene fáj. Ami van, az fáj vagy fájni fog. Nincsen olyan mozdulat, amelyhez ne kapcsolódna fájó múlt, fájó történet és jelen idejű "rinya". Kötözések, ragasztások, fagyasztások, bokagumi, térdgumi, combgumi, fáslik, kötszerek, kenőcsök, olajak, görcsoldó pirulák. Ha rendesen bemelegít, halálosan elfárad, ha nem, rásérül. Ha így csinálok, fáj, panaszkodom gyerekként apámnak. Hát ne csinálj úgy, válaszolta egyszerűen.

Ö. f. a térdét tiszteli leginkább. Van a porcleválásnak egy fajtája, melyet úgy hívnak - így hallotta -: porcegér. Erre a porcegérre sokat gondol. Hogy ott bolyong a térdében, ott tanyázik - ettől ö. f. különbnek érzi magát, kiválasztottnak és sebezhetőnek. Néha szeretettel megsimítja a térdét. A porcegeret Bélának hívja, és tegezi. Ha ne adj' Isten gólt rúg, odaszól: Jó Bélám, akkor ezt most bevágtuk... Úgy érzi, Béla a barátja, rá számíthat. A barátság fájdalommal jár, így már ezt is tudja.

A "rinya" teljességre törekszik, nagyravágyó, mindent akar: a lebegő boka hálás terep a különféle szalaglazulásokkal, az Achilles-ín titokzatos gyulladásai, az izomgörcsök tömkelege (vádli, comb), az érzékeny lovaglóizom, s ó, a húzódások, a makacs húzódások, majd a váratlan nagy orvtámadás: hátizmok! Ki hitte volna egyáltalán, hogy léteznek; és innét már csak egy ugrás, egy rosszul sikerült, a nyakizom: mint végső árulás. S a bűnök a deréktájon...

(részlet a június 9.-én megjelent
"Utazás a tizenhatos mélyére" című könyvből)

A Hócipő legolvasottabb cikkei

A Hócipő legfrissebb cikkei

archívum

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12 • VI. 3. – VI. 16.

Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.