Kudarckerülő típusok (Spanyolország - Olaszország 0:0, tizenegyesekkel 4:2)

Farkasházy Benedek
2008. 06. 23.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Mindkét csapat előrehozott döntőről beszélt a meccs előtt, pedig látva az oroszok tegnapi játékát (ők várnak a mai győztesre az elődöntőben), én nem tettem volna ilyen nagyképű nyilatkozatot. A felpaprikázott hangulat érthető, hiszen az olaszok eddig elég bénán játszottak, és a spanyol B-csapat is elég langyos meccset játszott a görögökkel. Mindenesetre Aragonés mester és Gattuso összeszólalkozása nem volt éppen sportemberhez méltó. Előbbi azt nyilatkozta, hogy Gattuso szintű játékosokat százával találni, és inkább elmenne papnak, ha őt kell viszonyítási alapnak tekintenie; mire utóbbi együttérzéséről biztosította, hogy szegény öregembernek nehéz lehet már az ő korában. Az egészben az a legszomorúbb, hogy Gattuso meg sem mutathatta neki, mert eltiltásuk miatt Pirlóval a lelátón ültek.


- Lássuk, mire nem mennek nélkülünk!

A mai meccsnek inkább az volt a tétje, hogy van-e még értelme a csoportkörnek, vagy le kell ezeket a meccseket választani az Eb-ről, és csak nyolcas döntőt rendezni, holott a 16 csapatos mezőnyt épp most akarják felemelni 20-ra vagy 24-re. Az eddigi három ki-ki meccsen ugyanis mindhárom csoportelső kiesett az addig csak bukdácsoló ellenfelével szemben. Ez nem sok jót ígért a spanyoloknak, az olaszok meg egyenesen ebből élnek. Ugye mindenki emlékszik még rá, hogy lettek legutóbb világbajnokok. Szóval ez már egy másik torna, mint amit eddig néztünk.

A két csapat játékosai jól ismerik egymást, és most nem százhúsz évre visszamenő osztrák-magyar jellegű statisztikákra gondolok, hanem arra, hogy valamennyien Európa élcsapataiban játszanak, így a saját bajnokságukon kívül a nemzetközi kupákban is számtalanszor találkoztak már. Ennek megfelelően az első negyedórában mindkét csapat azzal volt elfoglalva, hogy felhozta ellenfelét, megmutatva a másiknak, hogy „öreg, játszd csak nyugodtan a saját játékodat, látod, nem is vagyunk olyan veszélyesek, mint gondoltad”. Pedig legalább az olaszok csipkedhették volna magukat, ha már a hétszeres motoros világbajnok Valentino Rossi az ő kedvükért legutóbbi futamán az azzurrik mezére festette motorját és overálját.


- Nektek még csak négy világbajniki címetek van, nekem hét!
Úgyhogy húzzatok bele!

Folyamatosan 3-4 támadó küzdött 7-8 védővel. Mintha az Inter játszana az Interrel. Az első szögletekre majdnem negyven percet kellett várni. Toni csak várta a labdát, mint a sült galambot, egyedül Fernando Torres igyekezett, talán csak neki árulták el, hogy ebben a játékban olyan is létezik, hogy gól. A csapatoknak a játékvezetőt is - akinek személyében ma egy zongoristát tisztelhettünk - sikerült annyira elaltatnia, hogy a faultok javát is továbbengedte; ha a 16-oson belül volt, hát istenem, de legalább sárgát nem adott színészkedésért.


- Na! Ennyire azért ne szeress!

Az első félidő minden bizonnyal sok gyönyörűséget okozott a védekező futball szerelmeseinek, persze, ha a világ stúdióiban ülő szakértőkön kívül vannak ilyenek egyáltalán. Jó, hogy a rendes játékidőre döntetlent tippeltem én is, de azért nem mínusz egy - mínusz egyet.


- Hé, te! Hát nem figyeltél a taktikai értekezleten?
Akkor meg mit keresel ott elől?

A 60. perctől már-már igazi helyzetek is adódtak: fáradtak a védők, egyre többet hibáztak, de hiába, a csatárok labdáit mintha taszítanák a kapuk, illetve vonzanák a kapusok. Az argentin-olasz Camoranesi párba állt a brazil-spanyol Sennával, így a két legősibb rivális futballnemzet fiai ettől fogva nagyobb veszélyt jelentettek egymásra, mint a kapukra. Persze türelmesnek kellett lenni, hiszen a horvát-török is az Eb legunalmasabb meccsének ígérkezett. Egészen a 118. percig.

Buffon is unhatta a nagy csöndet, mert rosszul nyúl a labdához, de Senna lövése így is csak a kapufára csorgott. Pár percre rá Toni olyan rosszul ollózott, hogy elrúgta a labdát az érkező Grosso elől. Aragonés mester a végére lehozta Fernando Torrest, talán túl veszélyes volt az olasz kapura. A helyére beálló Güiza kétkézzel vette le a labdát (talán touchdownt akart?), majd telibe lőtte Buffont, hátha nőtt egy luk a hasán, mióta nem látta. Ügyes fiúk.


- Nyugi van!

Hosszabbítás. A spanyolok talán tartottak Buffon védéseitől, ezért próbálták még a tizenegyesek előtt eldönteni a továbbjutást. Többször is szépen adogattak az olasz kapu előtt, de ennyi. Később az olaszok is majdnem gólt szereztek. Ha így is tudtak játszani, akkor igazán felesleges volt az addigi másfél órás bemelegítés.


- Arra van az előre! Buffonnak akartok tizenegyeseket lőni?

Del Pierót tulajdonképpen már csak büntetőt rúgni hozta be Donadoni. A spanyolok kezdték. Villa és Grosso belőtték. Casorla is talált, de De Rossi lágy, középmagas lövését Casillas megfogta. A brazil és az argentin most is párba álltak, mindketten belőtték, már 3-2. A Torres helyére beküldött Güiza viszont kihagyta, de Di Natale lekoppintotta lövését, így maradt a 3-2. Fabregas pedig megszerezte az oroszok újbóli kihívásának jogát. És Del Piero? És Luca Toni? Sosem tudjuk meg melyikük lett volna az ötödik rúgó. Mint ahogy azt sem, melyiküket hagyta ki Donadoni, és miért? Mert azt kétlem, hogy ne vállalták volna.


- Legalább nem kell magyarázkodnunk!

Az olaszok meg elmondhatják, hogy csak pechjük volt, és nem kell majd mentegetőzniük a rettenetes játékuk miatt. Talán két órán keresztül más cél nem is lebegett az orruk előtt.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.