Kavics az agyban

Bakács Tibor Settenkedő
2015. 04. 01. · Hócipő 2015/07
A valóság olyan lehet, mint a kavics. Ha rálépek, talán észre sem veszem, ám ha belerúgok, pofára is eshetek. Vagy ahogy Jorge Luis Borges írja valahol az időről: „Ha nem kérdezik, tudom, mi az, ha kérdezik, fogalmam sincs róla.”

Ez csak azért jutott eszembe, mert kedvenc ideológusom, a Fidesz posztmodern Aczél Györgye, Kövér László a Katolikus Rádió Találkozások című műsorában interjút adott, és egyben irányt is mutatott a sajtószabadságra és a valóságra vonatkozóan. Innen tudom, hogy már nekem nincs jövőm, mert azt a pártos sajtó képviseli, és a családdal megbeszélve úgy döntöttem, hogy a jövőben sem kívánok egyetlen párt seggnyalója sem lenni. Egyéni tragédia, de volt már ennél nagyobb córesz is a vajdaságban, túléljük valahogy, mindenesetre Tibiből nem lesz szalonna.

Ennél érdekesebb Kövér kommunikációelméleti felkészültsége, ami kb. arányos Magyarországon az őt támogatók szellemi színvonalával. Szerinte a sajtószabadság nem más, mint a híreket fogyasztó polgárnak a szabadsága arra, hogy a sajtón keresztül a valóságot és összefüggéseket a lehető legobjektívebben megismerhesse. Vagyis adott a valóság, mint egy kődarab, amit ha kézbe vesz az egyszerű polgár, és forgatja a napsütésben, akkor bizonyosságot szerezhet arról, hogy sok mindenre jó, de levest főzni nehéz belőle. (Olyan filozófiai sütibe, miszerint ha ezt a kavicsot melegnek érezzük a kezünkkel, bár létezik az oksági kapcsolat, mégsem biztos, hogy ennek a nap az oka, most nem megyek bele.)

A régi komcsik szellemi felkészültségét paradigmatikusan jelezte az esti Marxista-Leninista Egyetemen megszerezhető vörös diploma, aminek értékét nehéz egy mai fiatalnak érzékeltetni, de kb. olyan volt, mintha ma azzal dicsekednénk, hogy kívülről fújjuk a KRESZT-t. Mégis, talán a marxizmus görög és hégeli gyökerei miatt dialektikus volt. Na, ez a gyalogos dialektika már rég elveszett a felcsúti Szilícium-völgyben, helyette van Kövér László, aki a Magyar Hírlapban vagy a Katolikus Rádióban megmondja, mennyi is kétszer kettő. Orwell után szabadon mondhatjuk azt is, hogy öt.

Ja, a sajtószabadság demagógia, tudom meg, amit 25 éve úgy értelmeznek Magyarországon a tulajdonosok és az újságírók, hogy az ő szabadságukra vonatkozik, és a valóság közvetítése helyett átalakítják azt, anélkül, hogy választáson keresztül legitimizálták volna foglalkozásukat. (Szép példa, hogy a pálinka mennyire veszélyes az agyra.) A házelnök valószínűen keveri az idea és a demagógia fogalmát, ami érthető, hisz ezek nem szittya fogalmak, de arra nincs magyarázat, miért gondolja, hogy a szakmai professzionalitás feltétele a kétharmad? Még ma is mondhatjuk, hogy Szókratész többet tudott az athéniek kétharmadánál (tudom, hogy nem tudok semmit), míg ők meg voltak győződve arról, hogy ez erkölcstelen tudás, halálra is ítélték. De ti is szoronghattok előre, magyarok, a teljes pusztulástól, ha a civil foglalkozások értékét nem a tudás, hanem a lojalitás adja meg. „Milyen a sebészed? Jó? – Aha, fideszes.”

Nyilvánvalóan fogalma sincs Kövérnek a heisenbergi határozatlansági relációról, aminek rövid lényege, hogy nincs tiszta valóság, csak értelmezett, és ez mindig hat arra, amit vizsgálunk. Másképp: hiába gondoljuk azt, hogy a mi kolbászunk a legszebb és legnagyobb, az lehet, hogy kicsi és csúnya más szemében, talán éppen a feleségünk szemében, akinek már volt jó harminc éve, hogy megfigyelje azt.

Az olyanokkal, miszerint a közmédia „többé-kevésbé pártatlan”, már nem tudok mit kezdeni, talán azért, mert az igazság természete a legritkább esetben „többé és kevésbé” szürke, hanem fehér és fekete. Ez a fajta többé-kevésbé gondolkodás az erkölcsi relativizmus melegágya. Így történhetett meg, hogy Kövér László, aki nem korrupt, egy maffia típusú családi vállalkozás ideológusa lett. Soha nem gondoltam volna, hogy visszasírom Aczél Györgyöt, aki legalább értette, mit gondol róla és pártjáról az osztályellenség!

Ha már ellenségnél tartunk, megnyugtató volt hallani Lászlótól, hogy azt a kormányt kritizáló médiában találta meg. Egyet is értek vele, mert ne higgye az olvasó, hogy nem vagyok ellensége annak, ami most hazámban történik.

Miért? Hallgatja anyám a rádiót, és bólogat, annak ellenére, hogy valaha könyvtáros volt, és engem szellemileg felnevelt. Hogy jutott anyám, az ország abba az állapotba, hogy azt hiszi, az igazságot megtudhatja akkor, ha bekapcsolja a Katolikus Rádiót, és olvassa a Magyar Hírlapot. Korábban Magyar Nemzetet forgattak és Hírtévét néztek, de ma már nem, mert Kövér eltiltotta őket tőle.

Kétségbe vagyok esve, elhihetitek, pedig tudom, hogy ciklikus a történelem menete. Többé-kevésbé.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/6  •  III. 13. – III. 26.
A JÓPOFA! ––> ÖT OLDALON ARRÓL,
HOGY JÁRT-E SULYOK PAPA 44-BEN
A KÍGYÓ UTCÁBAN?
Para-Kovács Imre: ünnepeljünk, hiszen Sulyok Tamás lemondott az alkotmány nélküli ország Alkotmánybíróságának elnökségéről! Váncsa István arról, meg lehet-e találni 35 millióból az élő Istent! Smuzewitz Ilona: az Operaház művészei igenis keressenek annyit, mint az egyik legnagyobb német operaház-lánc, az Aldi eladói Farkasházy Tivadar: Orbán nem állt fel a halott Navalnijra, az élő Putyinra viszont bármikor feláll Havas Henrik megtudta, milyen nemzetstratégiailag fontos kérdésről esett szó a kormánytagok és pénzemberek Tiborcz házában tartott találkozóján Dési János: a nagybőgősök mögé settenkedő büfésről, aki integetve jelzi, hogy megfőtt a virsli Verebes István lesrev élefartáH A Heti Kamu megtudta: Sulyok Tamás emlékezetpolitikai tanácsadónak kérte fel Bayer Zsoltot, aki a családi emlékek megőrzéséért fog felelni
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.