Munkásosztály Mexikóból

Megyesi Gusztáv

2016. 07. 20. · Hócipő 2016/15

Néhány héttel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy mexikói varrónők érkeztek Nógrád megyébe három hónapos munkára. A Szügy község melletti ipari park egyik külföldi vállalkozója nem talált a közelben varrni tudó varrónőket luxuskabriók ponyvájának összevarrására.

A hír annyiban módosításra szorul, hogy a mexikói varrónők nem csak varrni jöttek Magyarországra, pontosabban a Salgótarján-közeli Szügy községbe, hanem a helyi asszonyoknak is megtanítani a varrás tudományát. Szégyen, mondhatnánk erre, anyáinkra gondolván, akik nagyanyáinktól megtanulva, bármit össze tudtak varrni, a mai generáció jóvoltából pedig úgy néz ki, mintha Magyarországra még a tű feltalálásának a híre se érkezett volna meg. Vagy nagyon is megérkezett, csak épp aki varrni tud, már rég elhagyta az országot, és külföldön kamatoztatja a tudományát; arról azonban, hogy hány varrónő kezdett új életet idegen földön, sajnos nincsenek kimutatásaink.

Ennél azonban sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a mexikóiak bejövetele kulturálisan hogyan hatott a térségre, az elvárt módon integrálódtak-e a Nógrád megyei hétköznapokba, vagy elkezdtek erőszakosan dominálni. Hiszen mégiscsak idegenek, akik ugyebár – tudtuk meg már tavaly óriásplakátokról − idejönnek, és elveszik nem létező varrónőinktől a munkát, szexuálisan zaklatják a férfilakosságot, s ki tudja, hányan készülnek közülük terrorcselekményre.

Örömmel jelentjük, hogy eddig egyetlen hír sem érkezett atrocitásokról, hogy a mexikói asszonyok gyanútlan palóc férfiakat erőszakoltak meg, őseiket követve piramisok építését követelték volna az önkormányzattól, meg hogy a Rákóczi utat nevezzék át Holtak útjává. Mint tudvalevő, a korabeli hétköznapi élet szerves része volt az emberáldozat, hitük szerint ha nem tépik ki naponta 130 élő áldozat szívét, akkor nem kel fel többé a Nap. Ez irányú kísérletnek azonban Nógrádban semmi nyoma.

Sőt, ami például a gasztronómiai vonatkozásokat illeti, nem erőszakolták rá senkire a chilis bab fogyasztását, épp ellenkezőleg, az illetékes hatóságoknál épp ők kezdeményezték a mexikói ételként árult csirkefajitas meg a tortillaszendvicsek azonnali betiltását, mert még csak nem is hasonlítanak az eredeti, mexikói változatukra, és lejáratják a konyhájára kényes közép-amerikai országot.

Miért fontos mindez?

A napokban kérte a gyáriparosok szövetsége, hogy a kormány sürgősen kezdje meg 250 ezer szakképzett külföldi munkás betelepítését Magyarországra, különben leáll a magyar gazdaság, annyira nincsenek szakemberek a szakmunkákra. Az ötlettel a kormány részéről Varga Mihály miniszter is maximálisan egyetért, azzal a megkötéssel, hogy csak unión kívüli munkások jöhetnek szóba, s közülük is csak azok, akik képesek kulturálisan integrálódni a magyar hétköznapokba. Magyarországon ez a napi intenzív propagandának és a lakosság idegenszeretetének és nyitottságának köszönhetően egyelőre teljesíthetetlen feltételnek számít. Ha az unión kívülre tekintünk, akkor a honi közfelfogás szerint Dél-, illetve Közép-Amerika eleve nem jöhet szóba, mert ott nem szeretnek dolgozni, állandóan a kormány megdöntésén jár az eszük, az afrikaiak nem is ismerik a munka fogalmát, az ázsiaiaknak már eleve ferdén áll a szemük, az arabok mind terroristák, a mintaállamban élő törökök éppen a múlt héten puccsoltak, de azt is elrontották, ráadásul hiába volt egykoron híres fürdőkultúrájuk, ma már nem mosdanak annyira. Ráadásul velük jönne Jumurdzsák, hogy a talizmánját keresse Egerben Cecey Éván és Bornemissza Gergőn.

Volna még az Egyesült Államok, ám azokat jelenleg épp gyűlöljük, lehet, hogy háborúba is lépünk velük. Marad Svájc. Szerencsére a munkaerő-toborzó irodák előtt hosszú sorok várakoznak magyarországi munkalehetőségre, a kormány pedig a magyar közmunkaprogram bevezetését fontolgatja. A svájci munkás ellen szól viszont, hogy náluk lila a tehén, és a legjobb csatáruk albán.

Úgy néz ki azonban, hogy minderről kár is beszélni, mert szintén a magyar kormány nevében Lázár miniszter bejelentette, hogy Varga Mihálynak a magyar kormány nevében tett bejelentése külföldi munkások betelepítéséről nagy marhaság, szó sem lehet róla, a magyar kormány ugyanis nem bevándorlókkal akarja megoldani a problémát, hanem a több százezer roma és nem roma közmunkásnak a munkába való visszavezetésével.

Ami persze valamivel időigényesebb program, mint kétszázötvenezer svájci szakmunkás betelepítése. Szerencsére a közmunkások átképzése már két éve megkezdődött, a legutóbbi hírek szerint a közmunkás hallgatók jelenleg a hópehely és a napocska lerajzolásánál tartanak; kérdés, hány hét kell még ahhoz, hogy a CNC-esztergát kezelni tudják. Az esztergapadot azért említjük, mert több gyárvezető szerint a szakiskolákban a tanulók elméletben megtanulják ugyan, hogy mi az a CNC, de hogy miként kell a vasat a gépbe befogni, arra már nincs se idő, se oktató.

Szerencsére Szügyön a közeli ipari parkban nem esztergályost keresnek az újsághirdetésekben, hanem minőségbiztosítási mérnököt, folyamatellenőröket és gyártásvezetőket. A hópehely és a napocska lerajzolásának elsajátítása természetesen nem zárja ki, hogy valaki ettől a tudástól kiváló folyamatellenőr legyen, ám a munkaadók valahogy nemigen hisznek ebben.

Becslések szerint egyébként a rendszerváltás óta másfél millió dolgozó tűnt el a magyar gazdaságból, már ha tényleg ennyi. Tudniillik ez statisztikai adat, márpedig Magyarországon jelenleg a legnagyobb válságot a statisztika éli át, úgy is mint tudomány, s úgy is mint nélkülözhetetlen háttérszolgáltatás.

Hogy mást ne mondjunk, amíg a gyáriparosok szerint 250 ezer szakképzett dolgozóra van igénye a magyar gazdaságnak, addig a statisztikai hivatal szerint csupán 36 ezerre, voltaképp tehát semmi szükség vendégmunkásokra.

Kérdés, hogy nem lett volna-e célszerűbb, ha a varrónőkkel legalább egy statisztikust is hoznak Mexikóból?

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25 • XII. 1. – XII. 14.

ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt

HANGOS HÓCIPŐ

Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.