Méltányolandó teljesítmény

Litkai Gergely
2008. 12. 31. · Hócipő 2009/01
Jégkorong-válogatottunk áprilisban feljutott az A-csoportos világbajnokságba. Egy ilyen kis országban, ahol nincs jég, nincs pénz és nincs egyáltalában semmi sem, ami arra utalna, hogy esélyesek vagyunk, hogy az A-csoportban játsszunk, ez remek dolog. Világranglista-huszadikként kijutni a 2009-es svájci vb-re, még ha ott nehéz csoportba is kerültünk, olyan teljesítmény, amit csak csodálni lehet.

Kiváló emberek sikere, akik arra tették fel az életüket, hogy egy bottal a jégen beüssenek egy korongot egy hálóba, és ha ők ütik be legtöbbször a bottal a korongot a hálóba meghatározott mérkőzéseken, akkor kapnak egy óriási serleget. Amikor összeomlik a gazdaság, emberek kerülnek az utcára, zuhan az olaj ára és világválság fenyeget, csak korcsolyáznak, ütik a korongot, és sercen a jég az élek alatt. Nehéz felszerelésben siklanak egy olyan felületen, ami magától nem lenne síkos, de készítettek rá egy réteg jeget, rendkívül sok energia felhasználásával, hogy csússzon és veszélyes legyen, majd korcsolyát és védőruhát vesznek, hogy e veszélyforrással megbirkózzanak. A korongot nagy erővel lövik egy kapus felé, aki sisakot visel, hogy ne sérüljön meg, ha a nagy erővel meglőtt korong eltalálná. A játékosok általában a megszabott játékidő alatt többször elfáradnak, ezért cserélnek. Aki nem tartja be a játék szabályait, azt megbüntetik azzal, hogy amíg többi csapattársa kiköpi a belét, ő egy padon pihenhet. A játékosok fejét sisak fedi, ezért nagy betűkkel rájuk kell írni, kicsodák, ehhez jön még az is, hogy mivel a korong túl gyors, az izgalmasabb helyzeteket le kell lassítani.

Természetesen nem a sportot szeretnénk ezzel alacsonyabb polcra helyezni, csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ember mennyire irracionális lény. Indokolatlanul rajongunk és rettegünk dolgoktól. Örülünk a jégen csúszó korongnak, és rettegünk a szabad szemmel láthatatlan válságtól. Ami tulajdonképpen csak annyi, hogy a bankok a nem létező pénzüket kölcsönadták embereknek, akik azt nem fizették vissza. Tehát gyakorlatilag nem történt semmi. Ám mégis szemet szúrt valakinek.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/4  •  II. 11. – II. 24.
Para-Kovács Imre: Vámpírok vagy béke? – avagy milyen lenne a világ, ha csak a Fidesz kommunikációjából ismernénk meg Váncsa István megfejtette: hazánk azért vált maffiaállammá, mert Magyar Péter cigányokat uszít a Rózsadombról Smuzewitz Ilona: az elgurult almákat közösen szedegető Dobrevről és Jakabról Bartus László: Orbán titkos találkozójáról Trumppal, amelyen kioktatta, hogyan buszoztasson nézőket felesége filmjére, és hogyan fogják átnevezni Trumpra a Lánchidat Farkasházy Tivadar Szent István parki gyerekként nem értette, miért nem jön Fenyő Miki focizni, miért lányok után szaladgál Havas Henrik megtudta a Karmelitában, hogy új, fontos szerepet szánnak Lázárnak: ő lesz a Dankó Rádió új műsorvezetője Dési János eddigi tizenkilenc és félmillió karakteréről Lendvai Ildikó a válóperek visszamenőleges leállításáról Verebes István Földnélküli Jánost, Hatvanpuszta urát kérdezte A Heti Kamu megtudta, visszavonták Csézy Euróvíziós győzelmét, amit Tállai András kap meg, ezentúl ő is énekel helyette
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.