Környezettudat

Amikor Schobert Norbi a Gösser sör és az osztrák muraui síparadicsom bojkottjára szólított a Mokkában, összeszorult a gyomrom, mert előző nap jöttünk haza Ausztriából. Mit tettem? Minden elköltött euróm egy újabb habpamat a Rábán.

Nem akarnám relativizálni a genyaságot, de azért észre kellene vennünk, hogy a szocializmus dicső évtizedei és a last minute kapitalizmus után ez a némi hab már csak a torta ékítésére szolgál. Nyilván mondhatnánk, hogy véletlenek azok az esetek, amikor a szelektív hulladékgyűjtőt Zsukkal borítják meg, hogy kiszedjék az üveget, és utána körberakják szeméttel, vagy csak koincidencia, amikor a homokozóba szaratják a kutyát, esetleg sittel rakott teherautók tolatnak a csalitosban, a kéktúra szerelmeseinek váratlan tereptárgyakat növesztve, és minden falu végén spontán alakul ki a szemétfieszta. De repülnek a csikkek a megállókban, cuppannak a rágók a viakolorra, és utána tiltakozunk, hogyha a németek ideimportáltatják a szemetüket. Bizonyára úgy gondolták, itt ez már fel sem fog tűnni…

Bokáig szórólapban járva az aluljáróban követeljük az összes bőrgyár bezárását, és úgy tiltakozunk a ÖMV-kutak ellen, hogy betolatunk a patakba egy kis alvázmosást eszközlendő. Pazarolunk mindent, egyedül a színesfémet recikláljuk szoborból, drótból és ereszcsatornából, mert annak még jó az ára. Kínában bármit megvesznek, olimpia lesz. Persze a teherautók elé senki sem fekszik Budapesten, amikor vastag sárral vonják be a metró- és egyéb beruházásokról tovagördülő teherautók a főutakat. És utána sírnak, hogy porszennyezés van. Ettől több ezren lesznek asztmásak évente, de ez valahogy nem fáj annyira. És a Gellért térről sem uszállyal viszik el a földet, mert az drága. Arról már nem is beszélek, hogy a környezetvédelmi minisztérium honlapján a téli csúszásmentesítéskor való környezettudatosságról írogatnak, valószínűleg számos házmester böngészi az oldalt, ám a fővárosban, amelyet ugyanaz a párt irányít, továbbra is sóznak, mert a sóban van a biznisz. Mitől rohadnának szét a hidak és a betonszerkezetek, amiket aztán jó pénzen fel lehet újítani, és miért lenne jó a sok helyen bevált kőzúzalék, ami újrafelhasználható, ám a homokos sóval ellentétben nem változtatja a várost balkáni horrorfilmdíszletté?

Ha már a fent leírtaknak kétharmadát megoldottuk volna, talán hitelesebb lenne a habzás miatti purparlé.