Tűréshatársértések

Smuzewitz Ilona
2020. 02. 12. · Hócipő 2020/04
Megrázó vallomást tett Gyurcsány. Közölte, hogy „fehér, keresztény, heteroszexuális férfi”. „Ilyen vagyok”, állapította meg szinte közömbösen. Majd váratlan fordulat következett: „nem akartam ilyen lenni, egyszerűen lettem, ilyenné tettek”.

Mi tettek Gyurcsánnyal? És kik? És ki volt valójában, mielőtt fehér, keresztény, heteroszexuális férfivá tették? Meleg, fekete, hindu nő? Ki lenne most a DK lánglelkű vezetője, ha valakik, valahol, valamit nem tettek volna vele?

Hol végeznek ilyen beavatkozásokat? Őszödön? Vagy Kanadában? Könnyen lehet, mert ott mindenre képesek. A kormányhű sajtó beszámolt a magyar anyáról, aki Magyarországra menekítette a családját Kanadából, mert ott a genderideológia miatt – a kormány utasítására – az óvodásokat hormonkezelésre viszik. Hogy a lányokból fiúkat csináljanak. A fiúkból meg lányokat. Nem könnyű megérteni, mit nyernek azon a kanadai emberek, ha minden fiúból lány lesz, és minden lányból fiú. Mert nagyjából ugyanott lesznek, ahonnan elindultak. De a hanyatló Nyugat már csak ilyen.

Van ilyen Magyarországon? Nincs ilyen. Magyarországon biztonság van, rend, és munka nélkül senkinek sem jár pénz. Akkor sem, ha azt a Soros-szervezetek kikényszerítik, és a Soros-bíróságok megítélik. Szegregációért sem jár pénz, mert a szegregáció nem munka. Mint azt a kormányfő is megállapította. Hiszen a szegregációért a Soros-bíróság úgy akar kártérítést fizettetni, hogy egy etnikailag meghatározott népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül.

Amiből tehát az következik, hogy azok dolgoztak, akik a szegregációt végrehajtották. Őket illetheti meg a pénz is.

Persze a kormányfő könnyen lehet őszinte. Hiszen ő az egyetlen konzervatív politikus, aki azt mond, amit csak akar. Sőt azt, ami éppen eszébe jut. Vagy amivel hergelheti az október óta szorongó híveit. Ha mindenki olyan lenne, mint ő, más világ lenne itt.

Szeretet lenne, meg béke.

A szeretetet csak egyvalami ronthatja el. A gyűlölet. Szerencsére a gyűlöletet a magyar emberek határozottan elutasítják. Mert elég toleránsak. Ezért azt nem is teszik szóvá, ha valaki otthon, a négy fal között kelt gyűlöletet. Ellenkező esetben viszont készek utcára vonulni, és elítélni a gyűlöletet.

Azt is megfejtették, hogy mi váltotta ki a gyűlöletet. A türelem. Túl türelmesek és túl megengedők voltak azokkal, akik gyűlöletkeltőknek nevezték őket, amikor gyűlöletet keltettek. Amikor először nevezték őket gyűlöletkeltőknek, akkor kellett volna pofán vágni őket. Hogy megértsék, senki sem kelthet gyűlöletet. Hanem csak a szeretetet kelthetik. Még a buzik is. Bár ők inkább ne.

A végtelen tolerancia vezetett oda, hogy ma elpofátlanodtak azok, akik nem tudnak hálásak lenni a toleranciáért. És már ott tartunk, hogy már a Becsület napján a ’45-ös kitörésre sem lehet békésen megemlékezni. Mert ha megjelennek a békés megemlékezők – néhányan közülük második világháborús magyar vagy német, illetve ezekre emlékeztető egyenruhát öltve –, akkor felbukkannak az úgynevezett antifasiszták, és dobolnak meg kiabálnak.

Hol van itt a türelem? Hol van itt a tolerancia? Sehol. Magyarországon alig élheti meg valaki nyíltan fasiszta és náci meggyőződését, mert jönnek valami izgága alakok, és megzavarják. Nem engedik nyugodtan nácinak lenni az intoleránsok. Nem engedik kelta keresztes, vagy árpádsávos zászlót lengetni, vagy a Vichy-Franciaország lobogóját vinni. Vagy a német birodalomét (mínusz horogkereszt).

Baloldali liberálterror. Egyesek nem akarják tudomásul venni, hogy ’45-ben a fess német és magyar hazafiak Budapesten védték a felsőbbrendű civilizációt a vörös veszedelemtől. Amikor pedig már eleget védték, megpróbáltak kitörni. A békés megemlékezők hősöknek látják őket, és évente egyszer végigtúrázzák a kitörés útvonalát.

De azzal kell szembesülniük, hogy az antifasziszták randalírozása miatt nem lehetnek szabadon nácik.

Nem csoda, hogy a gyűlölet miatt a toleránsak egyre jobban gyűlölnek, és már bánják, hogy nem csaptak pofán senkit, amikor először mondták rájuk, hogy gyűlöletet keltenek.

Mert dühítő, hogy a baloldali gyűlöletvezérek nem akarják belátni, hogy Magyarország az egyetlen békés sziget a békétlen világban. Persze vannak, akik felismerik. Például a német nyugdíjasok. Akik tömegesen menekülnek Magyarországra. Legalább hárman már meg is érkeztek. Megtalálta őket a kormánymédia, ezért tudhatjuk, miért jöttek ide. Azért jöttek ide, mert Magyarország jó, Németország pedig rossz.

Néha ennyin múlik.

Németországban féltették az életüket, Magyarországon viszont nem féltik. Németországban sok a migránsbűnözés, de arról nem számol be a sajtó. Magyarországon nincs migránsbűnözés, de arról beszámol a sajtó. A német kormány nem védi a német embereket. A magyar kormány megvédi a német embereket.

Az életszínvonaluknak pedig az is jót tesz, hogy az euróban kapott nyugdíjuk napról napra többet ér. Korábban németek voltak saját hazájukban, itt meg a tévében is szerepelnek. Úgy élhetnek egy egzotikus helyen, hogy nem kell négereket nézniük.

Egy probléma van csak. Hogy a repülők húzzák a csíkokat. Korábban sose húzták, de amióta a kormányfő elutasította a migránsbefogadást, azóta húzzák. Megjelennek az égen, és húzzák. Reggel, éjjel és este. Egészen pici repülők lehetnek, mert alig látni őket, de jó sok csík fér el bennük. A csík meg valójában permet, azt szórják a magyar emberekre. Meg a német emberekre. Akik észrevették a repülőket.

És miért permeteznek? Hogy befolyásolják a magyar és a német embereket. Hogy ártsanak nekik. Ha használna a csíkhúzás, akkor nem csinálnák. Mert ingyen nem jár semmi jó.

Ha tehát nem lenne permetezés, és ha nem lennének gyűlölködők, akkor Magyarországon mindenki békében lehetne. Kivéve az antifasisztákat. Mert valahol meg kell húzni a határt.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/5  •  II. 28. – III. 12.
Para-Kovács Imre: a magyarság egyetlen reménye, ha Lévai Anikó beadja a válópert Váncsa István szerint egy megállíthatatlanul zokogó köztársasági elnök kicsit hülyén venné ki magát Smuzewitz Ilona: Ne mondják meg a magyar embereknek, hogyan éljenek, a magyar emberek se mondják meg másoknak, hogyan éljenek, bár eleve nem beszélnek nyelveket Farkasházy Tivadar: Kegyelmi időszak, avagy két hét krónikája Magyartól százötvenezer magyarig Havas Henrik Orbánnal elemzi a miniszterelnök évértékelőjét Dési János: mit tehet róla az, aki tanácsokat ad, hogy mi lesz belőle, ha megfogadják őket? Lendvai Ildikó nehezen képzeli el a tütübe öltözött Orbán Viktort Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor lejárt szavatosságú mikuláscsomagot talált a nyomtatójában A Heti Kamu megtudta a közmédiából, hogy több százezeres tömeg érdeklődött a Hősök terén a miniszterelnök évértékelője iránt!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.