Mikor kezdjük növelni a zöldfelületet?

Smuzewitz Ilona

2010. 09. 22. · Hócipő 2010/19

Egy kedves ismerősöm a főváros egyik úgynevezett belső kerületében lakik, ami önmagában még nem nyomasztaná. Az sem rendíti meg, hogy a szomszédos kerületek valamelyikébe kell elvinnie a gyereket, ha normális játszótérre akarna menni, és a szelektív hulladékgyűjtő konténerekhez is szívesen elzarándokol, ha egyszer a közelébe egyetlenegyet sem tud telepíteni az önkormányzata.

Beletörődött a mocsokba is, azt mondja, lehetne rosszabb is, például ha minden reggel személyesen Semjén ítélné meg, hogy elég erkölcsös-e a ruházata.

A szabadlábon lévő polgármester természetesen az újraválasztásáért kampányol. Az egész önmagában is végtelenül szánalmas, szívesen mondanám, hogy a polgármester a pártja állatorvosi lova. De akkor tiltakoznának az állatvédők.

Hanem a kampány egyik eleme a zöldfelület. Hogy abból több kell. Mert az jót tenne a lakosság tüdőkapacitásának. Meg a természetnek. Meg a bolygónknak. Nem is vitatja ezt normális ember. De talán még a politikai paletta nemnormális része sem lát ebben semmiféle zsidó ügyeskedést.

Csak egyet lenne jó megérteni. Mit csináltak eddig? Milyen felsőbb hatalom - nyomozati szerv? a történelem ura? - akadályozta meg a polgármestert és a testületi többséget abban, hogy létrehozzák a világ legzöldebb belvárosi kerületét? Nyolc hosszú és szomorú év nem volt elég arra, hogy fákat ültessenek. Vajon mi akadályozta meg őket eddig? Ellopták az ásót? Is.

Vagy a gondnok elveszítette a fészer kulcsát? Vagy sem fűmag, sem facsemete nem volt eladó? Vagy a sunyin, alattomosan végrehajtott bontások miatt akkora porfelhő szállt, hogy nem akarták kínozni a fákat?

Lehet, hogy mindez optikai csalódás, és a statisztikájuk szerint igenis rengeteg zöldfelületet létesítettek eddig. És csak azért nem látszik, mert ők igazán nem akarnak felvágni. Ezért feltalálták a titokparkot. Egyébként sem kötelező friss levegőre vinni a gyerekeket. Amíg kicsik, azt sem tudják, hogy van olyan.

Vélemény

Eléggé fel van pörögve a mama. Amióta Orbán a véleményére kíváncsi.

Amikor megtalálta a borítékot, azonnal hívott, hogy elmondja, Orbán kíváncsi a véleményére, és bár mondtuk neki, hogy más nyugdíjasok is megkapták a kérdéseket, a mama ezt személyes kapcsolatnak érzi. Megbeszélnivalójuk van Orbánnal.

Pedig a mama elég szkeptikus alkat. Korábban azért nem szavazott a Fideszre, mert meg volt arról győződve, hogy Orbán elvette a nyugdíját. Mondtuk neki, hogy a nyugdíjemelési ügy ennél kicsit bonyolultabb volt talán, de a mama addigra úgy beleélte magát, hogy akár egy fantomképet is készíthettünk volna a történet alapján. És a képen Orbán lett volna, amint a nyitott ajtón besurranva megkeresi a mama nyugdíját, és a családi ezüsttel egyetemben feneketlen zsákjába pakolja. A konyhából pedig elviszi a friss túrós lepényt is.

Aztán a nyolc évig tartó szocialista kormányzás meggyőzte a mamát arról, hogy talán érdemes lenne felülvizsgálnia pártpreferenciáit. Igaz, hogy többször is azt hallotta, hogy a baloldali kormányok igyekeznek a kedvében járni, de ezt sehogy sem tudta megérezni. Ekkor már kész volt Orbánra szavazni, ám a kampány alatt váratlanul kiábrándult.

„Tegnap beszéltem Orbánnal”, mondta a mama letörten.

„Miről?”

„Elmondtam neki, hogyan gondolom a kormányzást.”

„Akkor meg mi a baj?”

„Nagyon udvariatlan volt, szerintem meg sem hallgatott. Állandóan a szavamba vágott.”

Kiderült, mama negyed órán át a felvett telefonüzenettel beszélgetett. A mamának határozott véleménye van a politikáról, a házasság előtti nemi életről és az illemről. A villamoson átadjuk a helyünket az idősebbeknek, és nem vágunk egymás szavába. Nagy szerencséje a Fidesznek, hogy nem egy szavazaton múlott a kétharmad.

Most azonban ismét bizakodó. Hiszen kikérték a véleményét. Csak azt nem tudja, mit válaszoljon. Hiába mondom, hogy írja meg a véleményét. A mama rutinosabb. Azt mondja, megírná, ha tudná, mit kellene válaszolni. Mert nem szeretne mást gondolni, mint a kormány.

Mondtam neki, hogy akkor ne válaszoljon. Azt mondja, hogy azt nem lehet. Mert azt megjegyzik. És majd nem kap nyugdíjemelést. Vagy majd megint a körzeti orvos mossa az agyát. Mint amikor elment vérnyomásmérésre, és az orvos egy órán át a vizitdíj ellen ágált. Azóta vérnyomáscsökkentővel megy ellenőrzésre. Hogy bele ne betegedjen az orvos-beteg találkozóba.

„Ugyan hogy jegyeznék meg, azt sem tudják, hogy létezel.”

„Ugyan már, persze hogy tudják. Elfelejtetted a listát? Minden komcsit számon tartanak.”

„De te sose voltál kommunista.”

„Azt most már ők mondják meg.”

A mama ezért minden országértékelőt megnézett. És megpróbálja kitotózni a helyes válaszokat. Reméli, hogy a beküldők között inflációkövető nyugdíjemelést sorsolnak ki.

Felszámolás

Nem szükségszerű, hogy egy országban hajléktalanok legyenek. Észak-Koreában például nincsenek. Igaz, ott sok minden más sincs. Devizahitel sincs. Mi azonban még nem értük el Észak-Korea szintjét. Itt a dinasztikus hatalomátadás úgy néz majd ki, hogy Schmittnek Schmitt lesz az utóda.

A kormány hadat üzent a hajléktalanoknak. Legalább senki sem mondhatja, hogy a legszerencsétlenebbeket észre sem veszik. Igenis észreveszik. És nem tetszik nekik. Persze a hajléktalanok senkinek sem tetszenek. Maguk a hajléktalanok sem örülnek, hogy az utcán élnek.

Ezért a kormány úgy tervezi, nem is engedi, hogy az utcán éljen bárki is. Éljen inkább máshol. A kormány persze nem szól abba bele, hogy ki hol éljen. Ha valaki hajléktalan akar lenni, akkor legyen. De máshol.

A kormány felszámolja a hajléktalanságot. És a hajléktalanokat majd hazaküldi. Mert ha valami tilos, akkor az majd nem is lesz.

Smuzewitz Ilona
legolvasottabb cikkei

Smuzewitz Ilona
legfrissebb cikkei

Smuzewitz Ilona összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.