Udvari lantos kerestetik

Bakács Tibor Settenkedő
2013. 12. 23. · Hócipő 2013/26
Ült a kerál kacsalábon forgó vidéki tanyáján, és búslakodott. Sóhajtozott, könnyét pergette, mindhiába, mert nem talált birodalmában egyetlen magyar írót sem, aki megsüvegelte volna. Jól esett vóna neki egy kis Závada-biccentés, Esterházy-féle puncsolás, de sehol egy szonett, egy hős eposz.

Pedig megtett mindent, hogy az ő bociszemű népe boldog legyen. Hiába adta legkisebb lányát feleségül a hétfejű, közgépes sárkányhoz, hiába építetett a kertjébe a kicsiknek stadiont, hiába adta át udvarnépének a drogkereskedelmet, hiába köpte le idegen országok méltóságait, csak szarszagú írócskák ünnepelték őt himnuszaikban. Szomorú volt a kerál, mert már csak olyanok az uralkodók, hogy fáj nekik az írástudók árulása.

Amikor hallotta, hogy mesét írnak róla, iziben jó kedve kerekedett, és Parti Nagy Lajoskáról akarta elnevezni a kedvenc labdáját. Még idejében szóltak neki, nem oda Buda, Fehérvárról Felcsútra menő hadi utu rea, az aljanép éppen hogy csak nem gurul a kacagástól, amikor a mesemondó kinyitja száját, hogy adomázzon a fülkeforról. Többször is felolvastatta házi rabszolgáival,- de hát hol itt a vicc, hol itt a gúnyulás? – nem értette. Lábfejénél heverő lantosának, Ákosnak –, aki értette a regiszterek közötti hangot és jelentést, olyan jó füle volt – hogy felvilágosította az aljas cselről urát, akinek harchoz és rezsicsökkentéshez szokott agyveleje. Ilyenkor jólesett a kerál fülének az udvari zene, amit örömzenélésnek hívtak azok, akik ezen felül is kaptak pénzt. Az „új jak” (Rózsi, Balázs Fecó, Pataky Attila) hamar feledtették a „régieket” (Schiff, Fischer, Kurtág), és azóta minden jobb, még a hold is sajtból van.

Mégis dühös lett a kerál, mert bár mindenféle könyvbe, ami kis asztalon állott díszes bőrkötésbe, az ő nevét írták, ez a magát partiképes Nagynak hívó Lajos soha nem írta le az ő becsületes nevét a meséjében. Haragjában szörnyű bosszút állt, megostromolta, és földig rombolta a Trafót, a Műcsarnokot, a Nemzeti Színházat, az Új Színházat, a honi filmgyártást, hosszan lehetne sorolni, miképpen lettek földönfutók a csepűrágók és borgőzös cinkosaik, a filozófusok. Ennek ellenére még mindig voltak a szittyák között dacos grecsók, és sunyin lapuló spirók, patkányfélék, akik nem átallottak azt írni, amit gondoltak maguktól.

Ritkán voltak a kerál életében vigasztaló napok, mint például amikor Bächer Iván saját magától meghalt. Most is abban bízik, ha sokáig uralkodik aprócska országában, nem őt felejtik majd el, hanem a magyar irodalmat. Nem buta egy kerál, az biztos.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.