Udvari lantos kerestetik

Bakács Tibor Settenkedő
2013. 12. 23. · Hócipő 2013/26
Ült a kerál kacsalábon forgó vidéki tanyáján, és búslakodott. Sóhajtozott, könnyét pergette, mindhiába, mert nem talált birodalmában egyetlen magyar írót sem, aki megsüvegelte volna. Jól esett vóna neki egy kis Závada-biccentés, Esterházy-féle puncsolás, de sehol egy szonett, egy hős eposz.

Pedig megtett mindent, hogy az ő bociszemű népe boldog legyen. Hiába adta legkisebb lányát feleségül a hétfejű, közgépes sárkányhoz, hiába építetett a kertjébe a kicsiknek stadiont, hiába adta át udvarnépének a drogkereskedelmet, hiába köpte le idegen országok méltóságait, csak szarszagú írócskák ünnepelték őt himnuszaikban. Szomorú volt a kerál, mert már csak olyanok az uralkodók, hogy fáj nekik az írástudók árulása.

Amikor hallotta, hogy mesét írnak róla, iziben jó kedve kerekedett, és Parti Nagy Lajoskáról akarta elnevezni a kedvenc labdáját. Még idejében szóltak neki, nem oda Buda, Fehérvárról Felcsútra menő hadi utu rea, az aljanép éppen hogy csak nem gurul a kacagástól, amikor a mesemondó kinyitja száját, hogy adomázzon a fülkeforról. Többször is felolvastatta házi rabszolgáival,- de hát hol itt a vicc, hol itt a gúnyulás? – nem értette. Lábfejénél heverő lantosának, Ákosnak –, aki értette a regiszterek közötti hangot és jelentést, olyan jó füle volt – hogy felvilágosította az aljas cselről urát, akinek harchoz és rezsicsökkentéshez szokott agyveleje. Ilyenkor jólesett a kerál fülének az udvari zene, amit örömzenélésnek hívtak azok, akik ezen felül is kaptak pénzt. Az „új jak” (Rózsi, Balázs Fecó, Pataky Attila) hamar feledtették a „régieket” (Schiff, Fischer, Kurtág), és azóta minden jobb, még a hold is sajtból van.

Mégis dühös lett a kerál, mert bár mindenféle könyvbe, ami kis asztalon állott díszes bőrkötésbe, az ő nevét írták, ez a magát partiképes Nagynak hívó Lajos soha nem írta le az ő becsületes nevét a meséjében. Haragjában szörnyű bosszút állt, megostromolta, és földig rombolta a Trafót, a Műcsarnokot, a Nemzeti Színházat, az Új Színházat, a honi filmgyártást, hosszan lehetne sorolni, miképpen lettek földönfutók a csepűrágók és borgőzös cinkosaik, a filozófusok. Ennek ellenére még mindig voltak a szittyák között dacos grecsók, és sunyin lapuló spirók, patkányfélék, akik nem átallottak azt írni, amit gondoltak maguktól.

Ritkán voltak a kerál életében vigasztaló napok, mint például amikor Bächer Iván saját magától meghalt. Most is abban bízik, ha sokáig uralkodik aprócska országában, nem őt felejtik majd el, hanem a magyar irodalmat. Nem buta egy kerál, az biztos.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.