Vajdaság (olimpia, 14. nap)

Megyesi Gusztáv
2008. 08. 23.
Mint megváltást vártuk ezt a pénteket, a kajak-kenu döntőket, volt lap, amelyik biztosra vette, hogy meglesz az első arany; nem kockáztatott nagyot.
A kajak-kenu nekünk való sportág. Nem csak azért, mert már hosszú évek óta a világ élvonalában vannak a magyar kajak-kenusok, s megbízható speditőrként szállítják az aranyakat, hanem olimpiai kajak-kenu döntők idején mindjárt hat szám is jön gyors egymásutánban. S noha mindben nagyszerű versenyzőink vannak, nem mindegyik hozza a papírformát, vagy nagyon is azt hozza a bravúr helyett, következésképpen ebben a sportágban is vannak csalódások, súlyos taktikai tévedések vagy megmagyarázhatatlan leblokkolások, ám olyan, hogy ez egyszerre mind a hat egységünkkel forduljon elő, kizárt.

Ma reggel, amikor a kajak-kenu döntőket nézni kezdtem, a Népszabadság pekingi tudósítójának, Bruckner Gábornak a rövid összefoglalója volt a kezemben, ő a csütörtöki eseményeket ismertetve azt írta: „Zsivoczky visszalépett, Gercsák feladta, Olteán befejezte, Aubéli kiesett, Kiss búcsúzott…”, s mindez csak másfél óra eseményeinek összefoglalója volt, mégis mintegy esszenciája az eddigi magyar szereplésnek.


- Jó-jó, de mit keres mellettem a spanyol?

Ha nem is tudott róla, de magyar idő szerint péntek délelőtt Vajda Attilának a kenu ezer méteren ezt a napihírt kellett felülírnia; mondjuk ez egy szimpla nyolcadik hellyel se lett volna nehéz, de hát itt ugyebár a magyarok becsülete volt a tét. Vajdának még négy perc se kellett ahhoz, hogy ha a tizennegyedik napon is, de megváltoztassa a magyar ember már-már teljesen elhidegült kapcsolatát az olimpiához. Amikor Vajda fölemelt karral jelezte a magyar tábornak, hogy akkor ez megvolna, az ember hajlamos volt azt hinni, hogy ezen a napon kezdődött el az olimpia.


- Elvisszük Kolónak!

Hogy van az, kérdezem azóta is, hogy Vajda Attilát - képletesen értve természetesen - nem borítja fel a szél, nem dobja le a ló, nem sérül meg az első húzásnál, nem repül ki a partra egy széllökésnél, nem téveszt pályát, nem dobja kapufára a hetest, sőt, amikor ötszáz méternél majd’ két hajóhosszal vezet az ellenfél, s ő maga csak a negyedik, nem adja fel, nem derül ki róla döntő közben, hogy ő tulajdonképpen gyakorló pszichopata, egyszóval honnét ez a vajdaság ebben a sportágban, ami egyébként teli van viszállyal, öv alatti ütésekkel, túlontúl is nehéz emberekkel.

Miért van meg ez a vajdaság a magyar kajak-kenuban, s miért nincs ez meg a több sportágban?


- Hiába, vízinemzet lettünk az alföldön!

Még akkor is ezt kérdezem, hogy ha a női kajaknégyestől igenis aranyat vártunk, Kammererék meg csalódást okoztak, mert mintha kissé nagyképűre vették volna a figurát, az elején annyira elmentek a mezőnytől, ami persze nyilván nem igaz, egyszerűen csak eltaktikázták magukat. A vajdaság nyilván majd holnap jön ki belőlük.

S volna még ugyebár a kenu hármas, mert hiszen ők mondták, Kozmann és Kiss, hogy Kolonics végig ott volt velük. Erről meghatottság nélkül nem lehet beszélni. A meghatottságtól azonban most eltekintenék, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az olimpiai eskütétel napján az összes magyar olimpikon arra emelete fel a kezét, vagy tette a szívére, hogy Kolonics Györgyért is fog küzdeni, és az ő szellemében. Ezt a kenusok maradéktalanul végrehajtották. Értve ezalatt azonban nem a verbális teljesítményt, hogy hát fogadkozunk és elvékonyodott szájjal emlékezünk, hanem, hogy az edzések, de főképp a verseny során fizikálisan és taktikában is felnövünk Kolóhoz. Persze, hogy Kolonics is ott ült a hajóban, s hogy a lélek repítette azt a hajót az ötödik-hatodik helyről, sőt, a csepeli sporttelepen támadt, vigasztalan űrből a dobogóra, de az elszántságnak, a lelki erőnek csak akkor van értelme, ha az konkrétan végrehajtott mozdulatokban tárgyiasul. Magyarán: ha okosan viszem azt a hajót.


- A Balkán letudva!

A magyar kenu-kettes úgy versenyzett, hogy ha Kolonics ül hátul, tán akkor sincs másképp; úgyhogy most két szemünkkel láthattuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy milyen nagy sportember Kozmann György, s méltó társa Kiss Péter.

Holnap a sunji evezőspályán az olimpia második napja következik.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/11  •  V. 18. – V. 31.
VÁNCSA + PARA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Para-Kovács Imre: nem azok váltottak irányt, akiknek határozott elképzeléseik voltak Európáról meg Putyinról, hanem azok, akik nem gondoltak semmit Váncsa István: Orbán átadta az oktatás- és egészségügyet egy főtörzsőrmesternek, majd átvette az agitprop osztály által paranccsá átfogalmazott direktívát Farkasházy Tivadar szerint nekünk most nem is olyan rossz, mint a Fülöp-szigeteken, ahol Marcos fia nyerte az elnökválasztást, Duterte lánya pedig az alelnökit Smuzewitz Ilona nem érti, hogyha egy focista tud négy évet várni két vébé között, akkor egy szívbeteg miért nem tud várni négy évet két rehabilitáció között? Verebes István bemutatja, milyen egyszerű a világmegváltás, egy zalaegerszegi cukrászdában megkávéztatta Bident, Putyint és Zelenszkijt Dési János felmondta Pesti TV előfizetését, és elutazott, ám a pakkjában megbújt egy iciripiciri Vidnyánszky A Heti Kamu megtudta, a kormány gyorsított eljárásban tengerré minősíti át a Balatont
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.