Nemi vágyak

Megyesi Gusztáv
2004. 06. 23. · Hócipő 2004/13
Javában zajlik a futball Európa-bajnokság, de nem ez az érdekes. Hanem hogy svéd kutatók megállapították, a svéd férfiak egyharmadának a nemi életét igen intenzíven befolyásolja válogatottjuk jó vagy rossz szereplése a különféle nemzetközi tornákon. Ha kikapnak, akkor erősen lelohad a nemi étvágy, szomorúak lesznek a svéd asszonyok, győzelemnél viszont a határ: a csillagos ég. A részletek helyett legyen elég annyi, hogy az idei Európa-bajnokságon a svédek ötnullra legázolták a bolgárokat az első meccsükön; nekem Stockholmban élnek a lányomék, de nem vitt rá a lélek, hogy a meccs után telefonon zavarjam őket, s gondolom, az ikrek is illedelmesen aludtak.

A gyakorlott olvasó persze sejti, hogy most hirtelen átkötés következik a magyar focira, az itthoni állapotokra, s egyáltalán nem téved. Tíz humoristából kilenc értelemszerűen úgy reagálna a svéd kutatók bejelentésére, hogy nahát, akkor már érthető, hogy Magyarországon miért csökken tragikus méretekben a születések száma. Ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Ifjú koromból tudom, hogy a futball és a nemi vágy igenis össze bír függni egymással: volt idő, amikor nagyon jól ment a válogatottnak, de ha neki nem, hát akkor a Fradinak, hatvanhetven gólokat rúgtak egy szezonban, nem került az ember olyan randa nő karjaiba, hogy ne látta volna szépnek. Különben az egész politika is bazírozott erre: bányásznapon mindig úgy intézték, hogy a bányászcsapat megverje a pesti nagycsapatot, a győzelem mellé bányászzenekar és bor is került, nem volt olyan bányász, aki este hazakeveredvén ne kívánta volna meg a feleségét, s a kimutatások szerint ettől másnap még jobban is termelt; de nem is voltunk ennyire demográfiai holtponton.

Na ez az, amit én mindig is marhaságnak tartottam. Most azonban kiderült Svédországban, hogy szoros korreláció van a futball és a nemi vágy között, hajlok arra, hogy ennek nálunk is igaznak kell lennie. Arról persze még nincsenek adatok, hogy amikor legutóbb óriási meglepetésre megvertük a németeket kettő-nullra, mit csinált a magyar férfilakosság nem várt örömében, csak azt tudjuk, hogy hány évet kellett bepótolnia egyetlen éjszaka. Mert hát a válogatott eredményei alapján a magyar férfilakosság úgy másfél évtizede nyilvánvalóan nem ismeri a házasélet fogalmát, mi több, felserdült időközben egy olyan új szurkolói generáció is, amely azt hiszi, hogy az emberiség spórával szaporodik.

Ami nyilván nem igaz. A magyar foci ugyan úgy impotens, ahogyan van, de van bajnoka, kupagyőztese, a magyar szurkolónak kedvenc klubja; istenem, neki ez jutott, de hát feleségnek sem Britney Spears a felesége, mégis valahogy elvan. Magamról tudom, hogy egy szép Tököli-káromkodás vagy egy szép Lipcsei-köpés bizonyos libidóérzéseket képes előhívni a férfiemberből, nekem csak a végeredménnyel van bajom: Magyarországon tudniillik nem úgy van az, hogy győz a csapat, és már dobhatjuk is le magunkról a nadrágot, ahhoz elébb meg kell várni a dolgok kiérlelődését. A Fradi példának okáért mínusz hat ponttal kezdte a bajnokságot, ami a teljes elhidegüléssel egyenlő a házaséletben. Ám aztán, anélkül, hogy pályára lépett volna, visszakapta a hat pontot, amit egyébként délben jelentett be a rádió, következésképpen egy nagy természetű fradista minden átmenet nélkül, a déli harangszókor ölelte meg asszonyát, s ott, ahol épp a hír érte. Aki sokat vacakolt, hogy majd este, vagy hét végén, szívem, egy szép szállodai szobában, ezzel is megadva a módját a Fradi visszakapott hat pontjának, az nagyot hibázott, mert mire eljött a víkend, megint visszavették a hat pontot, ott állt a Fradi a tabella alján, az igazi fradista pedig a permanens erekció és az önmegtartóztatás határán. Nálunk tudniillik nem a férfiember vágya vagy potenciája határozza meg, hogy mikor kefél a lakosság, hanem dr. Szieben, a futball-liga elnöke. Legutóbb aztán már végképp és hivatalosan is bajnok lett a Fradi, izzadt is az ember tenyere rendesen, jöttek elő a pattanásai, készült is az éjszakára, elvégre vagy tíz éve nem voltunk már bajnokok, feleségünk azonban, sokat tapasztalt asszony, gondosan rákérdezett: biztos, hogy ez már a másodfokú döntés?

Svédországban ilyen elképzelhetetlen. Egyébként a lányom éppen azon az estén ismerkedett meg mostani, svéd férjével, amikor a Göteborg nagyon megverte a Fradit. Képzelhetik, hogy féltő apaként mit kellett átélnem azon az éjszakán.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.