Jézus Jóska

Megyesi Gusztáv
2004. 01. 06. · Hócipő 2004/01
Állunk az óbudai Szent Péter Pál-templom előtt,
és már öt perce tart a dzsihád. Egy galambősz öregember káromkodik
talpig ünneplőben, de olyan erővel, hogy fején minduntalan megbillen a
kalap, a szomszédos paplak felé mutat, a kommunistákat emlegeti, hogy
azok se mertek ilyet megcsinálni az ötvenes évek elején, mint azok, ott
benn. A gyerek a karomon, tekintetével próbálja követni a galambősz
ember keze irányát, az persze célt téveszt, mert szintén galambősz
felesége a karjába kapaszkodva húzná el, hagyjad már, menjünk haza.Közben újabb emberek érkeznek, ők példamutatóan csendesek, csak a templom vasrácsát rázzák, karácsony másnapja van, délelőtt tíz óra, és a templom zárva. Valaki elszalad a paplakhoz, és nyomja a csengőt, mégis, hogy képzelik ezt, templomot karácsonykor bezárni; odabent persze semmi mozgás, jó, ez nem meglepő. Tíz perc telik el így, szép lassan mindenki hazaindul, csak mi téblábolunk a templom körül, megnézzük a kápolna bejáratát, de az is zárva. Még hallom, hogy valaki belerúg a vasrácsba, szemetezik egy csöppet ő is, azután elindulnánk mi is, igen ám, de merre. A közelben van bőven templom, ám az egyik görögkeleti, a másik evangélikus, távolabb egy református, nem messze tőle a metodisták tartanak valami bulit, viszont nekem a Szent Péter Pál-templom kellene, ráadásul itt és most, mert amikor én voltam két és fél éves, mint most a fiam a karomon, itt kereszteltek meg az ötvenes évek ellenére, igaz, a lehető legszűkebb körben. S egyébként is, ez a templom az enyém, ezt a templomot ismerem, itt volt tisztelendő úr Huber Frigyes, a Tiszi bácsi, mellesleg a szemközti szomszédunk, mindig rám mosolygott a szószékről, én visszanevettem, egész gyerekkoromban Tiszi bácsin mulattam, mert úgy húzta fel hálóingben, olyan mókásan reggelenként az erős rugózatú vászonrolót az ablakban, hogy azt hittem, egyenesen az égbe száll vele.
Nem keresztényezni jöttem a családdal a Szent Péter Pál templomba, nekem a Szent Péter Pál templommal nincs szerencsém. Amikor szentmisét rendeltünk apám halálára, akkor is tél volt, és a templomot akkor se nyitották ki, végül a kápolnába zsúfoltak bennünket, protekciónak is felfoghatnám. Ennek nem tulajdonítottam jelentőséget soha, nekem egyszerűen mindig csak pechem volt a ezzel a templommal, innét jött az a pap is, ráadásul késve, aki a nagymamám koporsója fölött Ambrus testvérünkről beszélt, s a végén még én vigasztaltam az elszámolásnál, hogy olyan nagyot azért nem tévedett, mert a nagyanyám végül is Ambrusné volt a nagyapám keresztneve után, ő egyébiránt Teréziára lett keresztelve, de ez nem változtat a lényegen, a nagyapám se így szólította őt, hanem, hogy mama, megszokva a szót unokáitól.
De nekem ide most mégis be kellene jutnom. A gyerek annak rendje és módja szerint megkapta Jézuskától az ajándékokat, és ebbéli örömének már verbálisan is hangot tud adni, csak Jézuska helyett Jóskát mond, egyszerűen Jóska jön ki a száján. Ezen az egész család rém nagyokat mulat, „ki hozta az ajándékokat? A Jóska”, csak én nem, a környéken él egy lehetetlen ember, nem szeretem őt, mert az utcán összefutva mindig a gyerek arcába csippent, ráadásul gügyög meg csücsörít hozzá; nehogy már az én fiam azt higgye, hogy ez az ember hozta neki azt a rengeteg szép ajándékot, a favonatot és a kétméteres fát is ideértve, mit fognak szólni az emberek, ha meséli majd, hogy a Jóskától kap mindent; jó, tudom, hogy a gyerek, miközben Jóskát mond, Jézuskát gondol, de hát a kisboltban már röhögtek ezen a Jóskán, aki mellesleg az utóbbi időben a feleségemet is erősen méregeti.
Minden tekintetben kellő érdekem fűződött tehát az igazi Jézuska megmutatásához, de ami nem megy, az nem megy, ez itt egy ilyen templom, Istennek ilyen szolgáival, egyébként is van otthon elég Jézuska-kép különféle könyvekben, a templomba lépve amúgyis csak régmúlt idők emlékei tolulnának fel bennem, hogy karácsonyok másnapján ugyanígy ültem apám ölében valahol az utolsó sorokban, mint ahogyan most a fiam is ülne az enyémben, ha nyitva volna a templom, tehát idétlen pá-pá-t intünk Szent Péter Pálnak, ráadásul mindjárt dél és harangoznak, és a tornyot sokkal jobban látni a házunk elől, mint a templom tövéből.
A ház előtti téren persze Jóska tűnik fel, már messziről integet, jönne megint gügyögni, s a gyerek arcába csippenteni; „a k. anyád, Jóska”, mondom egészen a fülébe hajolva amikor elhaladunk mellette, s már rég a lépcsőházban járunk, mikor még mindig ott áll csücsörítve.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/23 • XI. 4. – XI. 17.
Para-Kovács Imre: a morális dögkúttá váló Orbán és Vucic örök és megbonthatatlan méltóságáról
Váncsa István: a Lengyelországban kitört bábeli zűrzavarról, avagy milyen lenne Magyarország kétharmad nélkül
Smuzewitz Ilona: miért nem hagyjuk, hogy Orbán egy párizsi temetőben bolyongva élje az életét?
Farkasházy Tivadar: április 12-én ezentúl ünnepeljük a költészet másnapját – amikortól már nem tudták elkölteni a pénzünket!
Havas Henrik megtudta, hogy Orbán titkos videót forgatott Párizsban, amit egy fodrásszal akart Hankónak beküldetni
Dési János: kibogozta a Matolcsy klán által örök körforgásban tartott pénz útját
Lendvai Ildikó: Viktor menni ENSZ? Jó! Hát miért pont az ENSZ-nek legyen jobb?
Verebes István nemcsak a csontvázak kidőlését várja a szekrényből, de már a pozdorja mögé is benézne nagyon
Heti Kamu megtudta: az Álarcos énekesben bújt el Matolcsy Ádám
A Gyorskocsiban az első gyorskocsis, avagy indul új sorozatunk: Matolcsy György élete és kora
2026/23 • XI. 4. – XI. 17.
Para-Kovács Imre: a morális dögkúttá váló Orbán és Vucic örök és megbonthatatlan méltóságáról
Váncsa István: a Lengyelországban kitört bábeli zűrzavarról, avagy milyen lenne Magyarország kétharmad nélkül
Smuzewitz Ilona: miért nem hagyjuk, hogy Orbán egy párizsi temetőben bolyongva élje az életét?
Farkasházy Tivadar: április 12-én ezentúl ünnepeljük a költészet másnapját – amikortól már nem tudták elkölteni a pénzünket!
Havas Henrik megtudta, hogy Orbán titkos videót forgatott Párizsban, amit egy fodrásszal akart Hankónak beküldetni
Dési János: kibogozta a Matolcsy klán által örök körforgásban tartott pénz útját
Lendvai Ildikó: Viktor menni ENSZ? Jó! Hát miért pont az ENSZ-nek legyen jobb?
Verebes István nemcsak a csontvázak kidőlését várja a szekrényből, de már a pozdorja mögé is benézne nagyon
Heti Kamu megtudta: az Álarcos énekesben bújt el Matolcsy Ádám
A Gyorskocsiban az első gyorskocsis, avagy indul új sorozatunk: Matolcsy György élete és kora


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.





