Fáziskésve

Megyesi Gusztáv
Nyomtatás
2009. 09. 23. · Hócipő 2009/19
A megszorítások elérték a tolvajokat is. Ha minden igaz, hamarosan elkészül az a jogszabály, ami szerint ha kisebb értékű lopáson kapnak valakit, akkor az illetőt nemcsak megbüntetik, de még a kárt is meg kell fizetnie az áldozatának.

Magam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még soha nem raboltak ki, a nagyszüleimet viszont egyszer az utcán, fényes nappal támadták meg a Klauzál téri piac közelében hazafelé, nagyapám kezéből kitépték a szatyrokat, nagyanyáméból a retikült, majd elszaladtak. A rendőrség később elkapta a tetteseket, s a még akkor is megszeppent nagyszüleimet azzal vigasztalták, hogy ne féljenek, más bűnük is van a tolvajoknak, egy év börtön alatt nem ússzák meg, az biztos.

És a rádiómmal mi lesz? - kérdezte a nagyapám, mert az egyik szatyorban volt az éppen a szervizből elhozott hordozható rádiója vadonatúj, négy és fél voltos laposelemmel, gatyagumival a készülékhez erősítve. Plusz a szatyor tartalma: két kiló paprika, egy kiló paradicsom, szalonna, fejhús, továbbá a nagyanyám bérlete, pénztárcája meg ami még egy retikülben lenni szokott. Miféle kártérítésre gondolnak? - néztek értetlenül a rendőrök, hogy mit akarnak ezek még, hiszen a tolvajok le lesznek csukva, amit viszont elloptak, az el van lopva, az már soha elő nem kerül.

Én egész életemben abban a tudatban éltem, hogy ha valakinek peche van, és ellopják valamijét, akkor a tettest adott esetben leültetik, s ezzel vége is az ügynek. Minthogy én, s a már említett esetet kivéve a családom se volt soha áldozat, eszembe sem jutott idáig, hogy a károsult oldaláról nézzem a helyzetet: rendben van, leültetik a tettest, vagy pitibb lopás után szabálysértési eljárás keretében pénzbüntetésre ítélik, de mi a jó nekem abban. Az ellopott holmit nem kapom vissza, a büntetés az államot gazdagítja, nekem abból egy fillért nem utalnak át, sőt, ha azt veszem, hogy a tettes a börtönben munkához jut, és keres vele, az áldozat pedig esetleg munkanélküli, teljesen megfordul az igazságszolgáltatás iránya.

Nem személyes élményből, de tudom, hogy már Szent István idejében is úgy volt, hogy a tolvajnak először is vissza kellett adnia az ellopott holmit, s csak azután vágták le az orrát, feltéve, ha nem tudta
kiváltani magát öt tinóval. Két okból sem kívánom vissza ezt a világot: egyrészt tinó hiányában rendkívüli mennyiségű levágott orr halmozódna fel az országban, másrészt ha volna is tinó, egy ilyen megváltás a tinók szakadatlan vándorlásával járna a közutakon.

Minthogy kilenc egész kilenctized millió honfitársamhoz hasonlóan én sem vagyok jogász, és katasztrófának tartom, ha az országot büntetőjogászok veszik kézbe, nem akarok vitát provokálni büntetéselméleti kérdésekben, kizárólag jelezni akartam: életem delején (túljutva) kell rádöbbennem arra, hogy ami nem jutott eszembe idáig, az egy egész országnak, sőt hazám legjobb elméinek sem jutott az eszébe, következésképpen semmivel sincs több okom a szégyenkezésre, mint az országnak.

Mostanában azon kapom magam, hogy egyre szívesebben jelenek meg metrómegállókban, a bejáratnál ugyanis BKV-ellenőrök állnak egymás mellett, s valamennyien mosolyognak. Egész nap. Egy ellenőr ismerősömtől tudom, hogy nem jókedvükben vagy valami felületesen diagnosztizált betegség következtében mosolyognak szakadatlanul, hanem mert be vannak szarva. Két hete ugyanis - az újságok is megírták - megtéptek egy buszsofőrt vezetés közben, a tettes pedig azzal védekezett üres vodkásüveggel a kezében a rendőrségen, hogy azért törölte képen a sofőrt, mert felidegesítették őt a közlekedési vállalatnál indokolatlanul kifizetett százmilliós végkielégítések. Ugyanezen a napon egy szegedi jegyellenőrt pofoztak meg, gondolom, az utast fölháborította a vállalati munkaruhák méltatlanul hosszú kihordási ideje; utoljára ilyen aggódás közügyekben a hatvanas években volt, egyszer azért tört ki verekedés a Bécsi út sarkán álló kocsmában, mert az egyik ember azt mondta a másikra, hogy a te vállalatod mérleghiányos.

Azért jövök elő én is a BKV-val, mert a cég ma már nem a kijárathoz, hanem a bejárathoz állítja az ellenőreit, rájőve arra az egyszerű tényre, hogy amíg kifelé eleve csak pofonokba torkolló konfliktusok keletkeznek a bliccelőkkel, márpedig abból bevétel nem lesz, addig a bejárati ellenőrzésnél az utas vagy eloldalog az ellenőrök láttán, esetleg összeáll tíz-húsz embertársával, és csatárláncba fejlődve elsodorja az ellenőrzési pontot, vagy pedig, s erre szinte hihetetlen módon egyre több példa van, fogja magát, odamegy a pénztárhoz, és jegyet vásárol.

Metróközlekedés 1970-től létezik Budapesten, s a közlekedési vállalatnak csaknem negyven év kellett ahhoz, hogy rájöjjön, ez a leghatékonyabb és leginkább konfliktuskerülő ellenőrzési módszer, holott ez alatt az idő alatt az ország legtalpraesettebb ügyeskedői írtak nyakra-főre különféle tanulmányokat és szakdolgozatokat húsz-harminc milliókért a budapesti közlekedés korszerűsítésére, hogy csak a legutóbb napvilágra került tanulmányt, a Sólyom László beosztását, munkahelyi címét és telefonszámát leíró szakdolgozatot vagy a kisföldalattinak az állófogadást, lovasbemutatót és asszonyrablást lehetővé tevő átalakítását említsem.

Ha most engem kérnének fel húszmilliós tanácsadásra, nem jönnék zavarba. Ha jogi eszközökkel nem tudják a harminc- meg ötvenmilliós végkielégítésekkel távozó igazgatóktól visszaszerezni a pénzt, tessék pár százezerért néhány nehézfiút felfogadni, az érintettek gondolkodás nélkül fognak fizetni; ha az alvilágban bevált ez a gyakorlat, akkor a semmivel se különb felvilágban sem lehet gond.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
Megyesi Gusztáv összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19. Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.