Botrány a Nemzeti ünnepen

Megyesi Gusztáv
2010. 03. 16.
Már az némi rosszallást váltott ki a pesti népben, hogy a déli órákban Irinyi János márciusi ifjú, a világ forradalmainak történetében vélhetően egyedülálló módon teljesen váratlanul háromórás ebédszünetet rendelt el, délután aztán újabb malőr történt. Az ifjak Táncsics Mihályt ugyan kiszabadították börtönéből, de a másik politikai fogolyt, Eftimie Murgu román tanárt egyszerűen ottfelejtették. Vele beszélgettünk.

Hócipő: Számított a szabadulásra?

Murgu: Dehogy számítottam. Mihajló sem számított rá.

Hócipő: Mármint Táncsics Mihály.

Murgu: Igen, Stancsics Mihajló. Anyja szlovák, apja horvát, én magam román, úgyhogy nemzetközi fogolycsoport voltunk mi ketten. Mindketten sajtóvétség miatt ültünk, pontosabban szólva feküdtünk a priccsen, amikor nagy lárma támadt odakint.

Hócipő: A forradalom hangjai.

Murgu: Azt nem tudom, mert én csak Rosenbaum őrnagy hangját hallottam, aki felcsapta a cellaajtót, s könyörögve kérlelte Mihajlót, hogy amikor perceken belül kiszabadítják őt az ifjak, szóljon nekik, hogy ne ordítozzanak annyira. Mihajló nem értette, miről van szó, hiszen aznapra senkit se várt.

Hócipő: És akkor az ifjúság belépett a cellába és kiszabadította őt.

Murgu: Nem az ifjúság jött be, hanem Mihajló felesége, Terike.

Hócipő: Gondolom, meglepődtek.

Murgu: Teljes mértékben. Terike csak másnapra ígérte, hogy jön, hoz egy szép dinnyét, a belsejében maroktelefonnal. Ennek megfelelően rá is kérdezett Mihajló Terikére, hogy na mi van, elhoztad, amit kértem?

Hócipő: Mire Terike...

Murgu: Mihály, kiáltotta Terike, nincs többé cenzor! Majd bejött az ifjúság, s Mihajló legnagyobb rémületére a vállukra vették, berakták egy hintóba, a lovakat elzavarták, majd ők maguk húzták át a hajóhídon.

Hócipő: Nem mondtak semmit?

Murgu: De igen. Hogy szabadság van, és most már minden jó lesz. Szegény Mihajlót, ahogy hallom, a Nádor szállóba vitték, ott aztán ruhástul el is aludt nyomban, jól el is késett az esti színházi előadásról.

Hócipő: És ön?

Murgu: Engem itt hagytak, és csak április 8-án szabadulok, amikor a román ifjúság fog majd rabot szabadítani, és már csak én leszek az egész körletben.

Hócipő: Mihajlóval tartják majd a kapcsolatot?

Murgu: Sajnos a forgatókönyv szerint már nem találkozunk. Őt akkor hozzák be legközelebb, midőn én szabad leszek, mikor meg engem csuknak le ismét, ő lesz kint. A történelem, amely összeköti, olyannyira el is választja legnagyobb fiait.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.