És a végén úgyis a németek győznek... (Németország - Anglia 4:1)

Simonyi Balázs

2010. 06. 27.

A múltkor úgy fejeztem be Münchenből a német-szerb meccs után, hogy azért vesztettek a németek, mert másodikként a könnyebb ágra kerülhetnek a nyolcaddöntőkben. Nos, mivel a németek Ghánát megverték, és a másik csoport sem úgy alakult, ahogy vártuk (az angolok csak másodikok lettek), ezért már a kieséses szakaszban kemény összecsapás ígérkezett. Az örökrangadótól akár angol feltámadást is várhattunk, de a Löv vs Lions párharc végén a levitézlett szigetországi oroszlánok foglalhatták előbbre a retúrjegyüket Dél-Afrikából (a kudarcos csoportjukból a lelkesen, elszántan és alázattal játszó USA is kiesett Ghána ellen).

Berlin volt ezúttal a helyszín (ahova egy szerdai Pearl Jam koncert miatt utazott ki grunger-kollektívánk), ott is Friedrichshein, a multikulti egyetemi negyed, az utcákon alig lézengtek emberek és autók, mindenki a teraszos kocsmák előtt csüngött a képernyőn, a nyitott ablakokból kvadrofóniában szűrődött ki mindenfelől a közvetítés zaja. Mindenkin német zászló, hajpánt, arcfesték, a kocsikon tapadókorongos lobogó; még a visszapillantókra is nemzeti színű zoknikat húztak.

A szomorú lány haja diszkréten takarja a háromoroszlános címert.

A meccs elején úgy tűnt, simán lelépik a németek az eddig semmit nem mutató, dögunalmas, fantáziátlan angolokat: két remekbe szabott gól alig 25 perc alatt, Klose és Podolski diadalmas visszatérése a piros lap ill. az elmúlt két meccs szenvelgése után.

Aztán valami történt: amíg azon keseregtünk, hogy hová tűnt a németek ízlésesen decens zöld idegenbeli meze (a fekete sem rossz persze), addig a Grünberger Kiosk közönsége elszörnyedve látta, hogy az angolok (akár az olaszok a szlovákok elleni meccs utolsó negyedórájában) játszani kezdik az általuk kitalált és meghonosított focit: Defoe felsőléces fejese, Upson remek bólintós gólja és Lampard bombája 2:1-re realizálta az eredményt, sok nyitott kérdést hagyva a második félidőre.

A szünet után az angol pressziót kibekkelő németek, a vébé legjobb középpályás szerveződuójának, a Schweinsteiger-Özil páros vezetésével parádés kontrákkal operáltak. A jövő Del Pierója, az osztogatóként és csatérként is funkcionáló Müller 2 góljával már 4:1 volt a különbség, ez még gombócból is sok, Angliára (és főleg a megváltónak kikiáltott Capellóra, és az ikonikus Beckhamre) nézve pedig roppant kínos, sőt súlyos vereség. A bakizó Green után David James kapus is örülhet, ha a klubjánál szerződést hosszabbítanak.

Tegyük hozzá: teljesen másként is alakulhatott volna a meccs, ha Lampard távoli kapufás bombájánál a partjelző (netán egy videóbíró) jobban figyel. A berliniek is somolyogva ismerték el a jogos, ám meg nem adott találatot, amely nyilván még rengeteg polémiára (és önigazolásra) ad majd okot a következőkben. A Twitteren elcsipogott közlés szerint egy magyar újságíró dühében összetört egy széket a dél-afrikai vébé sajtóközpontban; mindeközben Berlinben a meccs után kulturált petárdázás és utcabál kezdődött, mi pedig az esti meccsig egy szétesős jammelésbe fogtunk.

A Grünberger Kiosk a lefújás után

Összességében a semmit nem mutató, többre hivatott Rooney-n, a becsületből próbálkozgató, ám Gerrard mellett összeférhetetlen Lampardon, és a kötelességtudó Terry-n kívül senkiért nem fáj majd a szurkolók szíve: egy jellegtelen nagyágyúval lett kevesebb a mezőny. A tényleg szeretnivaló, valódi focit játszó német csapatra pedig brutális sorozat vár, ha a döntőig el akarnak menetelni (az Argentína-Mexikó győztese, aztán vélhetően egy spanyol/portugál, majd a brazil csapat). Sose sajnáljuk, hogy nem jött össze az angol-argentín, a német-argentín negyeddöntő már 2006-ban is nagy izgalmakat hozott. Félre a berögzült előítéletekkel, növesszünk Bundesliga-frizurát!

A még mindig a németeknek szurkoló:

Simonyi Balázs
legolvasottabb cikkei

Simonyi Balázs
legfrissebb cikkei

Simonyi Balázs összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12 • VI. 3. – VI. 16.

Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.