Bambi

Megyesi Gusztáv

2010. 10. 20. · Hócipő 2010/21

- Kiment a köcsög - mondja mellettünk egy úr hitetlenkedve a szemközt ülő szőke férfira mutatva, majd magyarázni kezdi, hogy ez itt ugyanaz a dominójáték, amit gyerekkorunkban mi is játszottunk, csak egészen más. Ebben, ha valakinek elfogynak a lapocskái, akkor is kimegy, ha van még talon. Hát most ez történt; értjük-e ezt kellő mélységben?

Hogyne értenénk, bólintunk, idegen vendéglátó-ipari egységben a félreértések elkerülése végett mindent azonnal érteni illik, így aztán mi is együtt nevetünk az úrral, amikor azt kiáltja a szőke férfinak, hogy „pusztulj meg, köcsög!”. Ez mindenkinek kijár, aki ilyen szépen már az elején ki bír menni.

Fél négy felé járunk, a mai dominós nap, ami annyit tesz, hogy a vendéglátó-ipari egység nagyobbik fele megtelt. Két dominóasztal fölé hajolnak az urak, mögöttük ülnek a kibicek, minden lépésnél nyújtogatják a nyakukat, időnként szétnyílnak, s utat engednek Bruminak, az ötven körüli, szakállas törzsvendégnek, aki a kerekes székével a másik asztalhoz araszol.

Fentebb szándékosan és sértőn vendéglátóipari-egységet írtunk, viszont stílszerűen, a hatvanas évek szóhasználatát idézve. Egészen konkrétan presszóban ülünk, a Bambiban, s a legjobb tudásunk szerint ez ma Budapest és az ország egyetlen igazi presszója; a budai Frankel Leó utca legelején található hely „a hatvanas évek miliőjét őrzi”. Amennyiben a ma már példátlannak számító tágas teret fekete törtcsempés padlóval alapozták meg, ezen állnak a piros műbőr ülések az asztalokkal, a falakon mindenütt szocreál képek, reliefek, régimódi újságtartóban napilapok, műemlék jellegű hűtőpult, a feketét pedig bordás falú, „duplás” pohárban szolgálják fel.

Ami bennünket illet, rühelljük a retrót. Ha rajtunk múlna, be is tiltanánk a retró kifejezést, legalább a Bambi felségterületén, a retró ugyanis múzeumjelleget sugall, már két perc után nehézfejű, bután néző látogatókkal, akik mindenen csodálkoznak. Holott a Bambi funkciója speciel ma is az, hogy presszó legyen, s hogy benne vendégként viselkedjék a nép, azaz egyen, igyon, lakja be a harcálláspontot. Szerencsére ahogyan körbenézünk, éppen ezt látjuk, leginkább férfiember ül az asztaloknál, s néz maga elé, ahogyan csak férfiember képes maga elé nézni.

A terasz üres, ezt már az október teszi. S bár két tucat színes pléd (retrópokróc!) áll glédában az ajtó mellett, nincs már vállalkozó a kinti kávézásra. Ám hogy nyáron itt komoly élet lehet, mégpedig a korszellemnek megfelelő, azt tábla hirdeti, amennyiben Oszfolk Ottóné üzletvezető felhívja a kedves vendégek szíves figyelmét arra, hogy 1. a bicikliket a teraszon kívül helyezzék el, 2. a kutyákat az asztal alatt tartsák, 3. a számlát a rendelés teljesítésénél kéretik rendezni, valamint 4. a kedves vendég tartózkodjék mindennemű szerencsejáték űzésétől.

- Ahol most maga ül - mutat rám odabent egy törzsvendég az ajtóban állva -, ott ült Petri György. A költő.

- Ne mondd - mondja a társa -, nem ott ült. Az úrral szemközti széken ült.

- Mondom, hogy ott ült, ahol az úr.

- De én meg azt mondom, hogy az úrral szemben. - Bocsánat uraim, az nem lehet, hogy egyszer itt ült, máskor meg amott?

- Minden előfordulhat - mondják, majd visszamennek a dominóasztalokhoz.

A Bambiban kizárólag csontból készült dominókészlettel játszanak, a fát meg a műanyagot megvetik, az gyereknek való. És gyorsan kopik, cinkessé válik. A csontlapok házilag készülnek, van itt egy ember, az mestere ennek, ráadásul a Bambiban tízpöttyös dominólapocskák is vannak, így még nagyobb a kombinációs lehetőség.

- Próbáltuk tizeneggyel is, de az már nem megy - mondja egy férfi, s összehúzza magán a bőrdzsekit. - Elvileg mennie kellene tizenegy pöttyel is, mégse megy.

Amikor új parti indul, összekeverik a dominókat, ez akkora zajjal jár, mint bányában a jövesztés. Ám ha mind a két asztalnál egyszerre kevernek, az már bányaomlás, akkor megáll az élet a presszóban. Keverni nem lehet immel-ámmal, tesze-toszán, ehhez erős, határozott mozdulatok kellenek. Ezért a dominóasztal széleire szegélylécet szereltek, így nem hullanak alá a dominók keverés közben, mint egy lányneveldében.

Jár a Bambiba egy milliárdos. Mikor nyer, késő este mindenkinek fizet egy kört. Fröccsöt, sört, ennivalót. - Dzsungás szendvicset - mondja Brumi; ez a melegszendvics volna, húsdarálmánnyal, ráolvasztott sajttal. A bőrdzsekis meg arról mesél, hogy hiába jó környék ez a Bem térrel, külügyminisztériummal, sok itt a szegény ember, de most nehogy hirtelen ilyen értelemben kezdjünk körbenézni, mert úgyse veszünk észre semmit. A milliárdoson se lehetne látni, hogy milliárdos, csakhogy egyedül rajta van zakó és nyakkendő. Itt ül továbbá Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszónő édesapja is. Látszik rajta, hogy olimpiai bajnoknő a lánya? Nem,á feleljük, nem látszik rajta. A legtöbb törzsvendégnek ebből áll az élete. Lejönnek, játszanak, vagy csak néznek. Ha irtó nagy szerencséjük van, nyernek háromezret, az a maximum. Ha nem nyernek, elmondják, láttak a presszóban egy hús-vér milliárdost meg még hozzá Kovács Ágnes úszóbajnoknő édesapját is; van, aki ennél többet már nem is kíván az élettől. -

Semmi pénzért meg nem enném a duzsungás szendvicset - mondja Brumi, s átkerekezik a másik asztalhoz, mert szüntelen mozgás a kibic élete, egyik asztaltól a másikig, a másiktól vissza, és ez már így is marad.

Kifelé menet még megnézzük Bambit, a névadó őzet, ezt a giccses Walt Disney-figurát. A hatvanas években egyre-másra hozott haza efféle, drótból hajlított borzalmakat a húgunk, hogy ezekkel díszítse a falat, mi pedig egytől egyig kidobáltuk őket a szemétbe, mert már akkor se láttuk a jövőt. Ma legalább három generáció áll meg a Bambi-figura előtt, és patakokban folyik a könny az arcán, istenem, micsoda nagyszerű évek voltak azok; az ember nem is bírja sokáig nézni, az Eszkimó-jégkrém reklámja láttán nyel kettőt maga is, majd elegánsan távozik.

Fotó: Szebeni András

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.