Piszkos Fred közbelép

Ha minden igaz, akkor hárommillió ember otthonába már megérkezett a Magyar Vizsla, a legújabb kori magyar sajtótörténet legjelentősebb kiadványa. Erre írta Majláth Mikes László kollega a Magyar Hírlapban, hogy hamarosan megjelenik a Szociáldemokrata Puli is, természetesen teljesen függetlenül a szocialistáktól, kizárólag numizmatikusok s egyéb feltörekvő társadalmi rétegek adományából, hiszen a szocik semmit se hagynak szó nélkül, olyan nincs, hogy ne lőjenek vissza, mégpedig az ellenfél színvonalán.

Majláth Mikes kollega elhamarkodottan jelentette be a szoci választ. Nyilván azért, mert amikor a cikke készült, még nem részesült abban a mennyei örömben, amiben én, aki még a sajtóbemutató előtt megkaptam doktor Kende Orbán Viktorról szóló, legújabb kötetét, Az igazi Orbánt. Úgy két óra alatt el is olvastam. Nos hát, ez a könyv az igazi válasz a Magyar Vizslára, sőt, testvérek és frakcióvezető-helyettesek között is minimum háromszoros erejű válasz. A kutyához viszont semmi köze, stílszerűen inkább az lehetne a címe: Szocialista Ökör. Ha ugyanis a Magyar Vizslára azt lehet mondani, hogy a lapkészítés és a primitívség legalja, akkor Kende doktor könyvére nincsenek is szavak; nem fogok most könyvkritikát írni a kötetről, majd a nyájas olvasó nyilván megveszi, s miután elmélyedt benne, a valóvilágosok és tévébemondók önéletrajzi regényeit mindjárt Tolsztoj művei mellé fogja helyezni a polcon.

De itt most nem doktor Kende könyve az érdekes; szabad országban élünk, sajtó- és véleményszabadság keretei között, minden tehetségtelen barom írhat könyvet, és meg is gazdagodhat rajta; istenem, Kende doktor legfeljebb tiszteletbeli Fidesz-tag lesz a szolgálataiért, ha ugyan már most is nem Szentkirály utcai ügynök. Sőt, a szocik szellemi képességeit és finom kultúráját ismerve, Kende doktort kézről kézre fogják adni a legközelebbi kongresszusukon, díszvendég lesz, mint négy évvel ezelőtt, a mákostésztás Viktor-könyv után, és egyetlen nagyokos pártvezetőnek se lesz érkezése azt mondani, hogy nem, ezt már nem, akkor mi most ettől elhatárolódunk, mert egyrészt nem tartunk magunk körül megélhetési tehetségteleneket, másrészt nem akarunk százezrével szavazatokat veszíteni.

Nem fogják megtenni. Ehelyett gyermekien ártatlan mosollyal fogják mondani naponta háromszor a választásokig, hogy az égvilágon semmi közük a könyvhöz, még csak nem is Köztársaság térről faxolták a megfelelő helyre a levonatokat, Kende Pétert nem ismerjük, most láttuk először, kikérjük magunknak még a feltételezést is. Minek következtében a szocik pár nap leforgása alatt elveszítik azt az előnyt, amit a Magyar Vizslának köszönhetően szereztek egy kefeárus és a Fidesz teljes vezérkarának jóvoltából. Magyarországon ugyanis fordult a kocka az elmúlt négy évben. Eddig a lejárató könyv, újságcikk tényleg lejáratott, mára azonban kifejezett szimpátiát kelt: ha Gyurcsány ellen kiadványt szerkesztenek, mindjárt nő a kormányfő népszerűségi indexe, ha Orbán-pamflet születik, mindjárt Viktor menti meg a hazát; a Magyar Köztársaság 2006-ra érkezett meg P. Howard világába: akire Piszkos Fred megorrol és kést ránt rá, annak azonnal fölfelé ível a csillaga, s az ég óvja azt, akit Piszkos Fred megdicsér. Ilyen értelemben nem feltétlen haszontalan a lejárató kampány, mellesleg eléggé szórakoztató is, majd hamarosan a köztársasági elnök is meg fog erről győződni.

Ezért aztán fölösleges is minden Vizsla meg Kende körüli cirkusz. A Fidesz és a szocik is ott vannak már mindenütt és mindenben, láttam péntek délben a piacon: két krumplihegy közül Orbán szólt ki almapiros arccal, hogy kizárólag aprót tud elfogadni, a savanyúsnál pedig Gyurcsány töltött levet a káposztához. Azon már legyünk túl, hogy kinek mihez van köze, és mihez nincs, tanuljunk meg azzal élni, hogy hajrá Vizsla van, meg hajrá Kende. Ebben nem az a rettenetes, hogy Fidesz-faxról megy független laplevonat a postára; hiszen miért ne? Kipróbáltam: vasárnap, midőn csendes volt a ház a Fideszben, bekopogtam a kapun, hogy sürgős faxolnivalóm volna, segítenének-e. Hogyne, felelték vagy négyen, mert mindenki otthon volt, vagy szabadságon, majd egyenesen Orbán Viktor szobájából hozták le a faxgépet. Plusz, hogy a Vizslában összemontírozták Gyurcsány fotóját, mert hiszen se Hamilton & Inches szemüvege, se Bertolucci-órája, se Ermenegildo Zegna-szmokingja, se Shipton & Heneage cipője nincsen á félmillióért, de hát, ha én kefeárus asszony volnék, és meg akarnám menteni a hazámat, valószínűleg ugyanezt tenném. Egy kefés keféljen - mondanám persze nem kis szakmai gőggel, ne pedig kiadványokat gründoljon, mert ahhoz nem ért, de hát ez mindenkinek szíve joga. A kefés nem tudja magáról, hogy amit közzétett, az Fidesz szempontból is kalap szar, mert honnan is tudná, megjegyzem, Rogán Antal se tudja, sőt Orbán Viktor sem, ezért hatalmasat is fog bukni, ha még van honnan. Ebből adódóan azonban márcsak a Kende-könyv miatt is buknia kellene a szociknak is, mert amihez hozzányúlnak, az olyan, mint a Kende-könyv, egyszerűen alkalmatlanok, náluk már csak a Fidesz alkalmatlanabb, továbbá a Jóisten mentse meg az országot, hogy az SZDSZ meg az MDF az Országházba jusson, mint ahogyan a parlamenten kívüli pártok is maradjanak csak ott, ahol vannak.

Magyarán szólva, az lesz, hogy megint két liter bort kell meginni a második forduló napján, hogy az ember valamiképp kibírhatóan, lelkifurdalást, tartást félretéve, magában bűnbocsánatért esdekelve benyomja azt a rohadt cédulát az urnába. Holott, ha ez az ország fasza ország volna, népe pedig bölcs, akkor láthatatlan intésre egyszerűen nem menne el szavazni, de szó szerint senki sem, mert ha csak egyetlen is elmegy, már minden borul.

El fogunk menni.