Órabérben

Megyesi Gusztáv
2003. 12. 10. · Hócipő 2003/25
Én csak a vizesembert sajnálom. Ő az a kissé pocakos férfi, aki a parlamenti ülésterem legfelső lépcsőjén szokott állni, és amikor valaki szólásra emelkedik, méltóságteljes léptekkel odasétál, majd elé tesz egy pohár friss vizet. Megfigyeltem, hogy bár tizennegyedik éve ülésezik a szabadon választott parlament, és ezalatt egymást érték a heves gesztikulálásokkal és pfujolásokkal kísért hozzászólások, a vizesember végig nyugodt maradt, és soha egyetlen csepp vizet se lottyintott ki a képviselők asztalára, de még a földre se. Mondhatnám, a vizesember azon túl, hogy a parlamenti munka kontinuitását és állandóságát fejezi ki, a legnormálisabb ember az egész Házban, és ha van még Magyarországon valamicske tekintélye a parlamenti demokráciának, akkor az kizárólag neki köszönhető.

És ezt az embert most porig alázták. Teli van vele a sajtó, de azért emlékeztetőül ideírom: múlt szerdán érdektelenség miatt mindössze hét percig tartott a parlament plenáris ülése. Reggel nyolckor ugyanis az elnökkel és a két jegyzővel együtt (de nem ideszámolva a vizesembert), mindösszesen hatan jelentek meg az ülésteremben, hogy három napirendi pontot megtárgyaljanak. Miután egy mondatban végeztek mindegyikkel, s egyetlen hozzászólás, ellenvetés, házszabálysértés, botrányos közbekiabálás nem volt, az elnök véget vetett az ülésnek, majd mindenkinek kellemes pihenést kívánt a fárasztó hét után.

A vizesember ott állt dolgavégezetlenül, tetemes mennyiségű pohárral és friss vízzel, ami odaadó, lelkiismeretes munkára vall, ugyanis a programban az volt írva, hogy az ülés este hat előtt nemigen fog véget érni.

Az ember azt gondolná, hogy ilyen esetben, amikor tök üres a Ház, tehát teljes az égés, a frakciók elszégyellik magukat, s ha szólnak is valamit, legelébb is bocsánatot kérnek a lakosságtól, beleértve a vizesembert is. De nem. Dél felé már mozgásba lendült a gépezet, és minden frakció rutinszerűen hozta önnön lényegét. Legelébb is a két nagy párt. A Fidesz Halász nevű frakciószóvivője szemrebbenés nélkül a levezető elnökre fogta a kudarc okát, mondván, miért nem rendelt el szünetet. Amiben kétségkívül lehet valami, hét perc az borzasztó hosszú idő tud lenni, példának okáért, ha víz alá nyomják az embert, akkor még a három szünet is kevés. Az most legyen mellékes, hogy szünetet elrendelni csakis a frakcióvezetők kérésére lehet, akik közül egy se volt jelen, a lényeg az, hogy a szóvivő parádés logikával a kormánypártokra terelte a felelősséget, amennyiben ha bezzeg a szocik egy napirendnél nincsenek elegen, akkor sohase zárják be az ülést, hanem megvárják, amíg a társak megérkeznek.

Az SZDSZ kollektív hibáról beszélt, az MDF viszont meg se tudott mukkanni zavarában, az MSZP viszont a helyzet magaslatára került, legyünk stílszerűek, élt, mint hal a vízben. Szili Katalin házelnök szerint az égvilágon semmi különös, szabálytól eltérő nem történt, Juhász frakcióvezető-helyettes szerint viszont a hétperces plenáris ülés nemhogy kudarc volna, de éppen siker, mert azt bizonyítja, hogy mennyire jó törvényjavaslatokat adott be a párt, lám, nem kötött bele senki. Egyébiránt pedig kifejezetten hiba arra gondolni, hogy a képviselők lógtak az ülésről az adófizetők pénzén, ugyanis "nem lógtak, csak nagy számban vettek részt az aznapi bizottsági üléseken, s egyébként sem órabérben fizetik őket".

Azt már nem tette hozzá, hogy a bizottsági ülések java csak délután kezdődött, s hogy ezekből az egyiket, szintén érdektelenség miatt, meg se lehetett tartani. Az órabérre való hivatkozás viszont stimmel. Azért én ideírom, hogy a képviselői fizetés és a különféle bizottságokban betöltött tisztségek utáni tiszteletdíjakon kívül mit kapnak még a honatyák, szintén nem órabérben: havi százezer forint szállásköltséget, amit nem kell semmiféle számlával igazolni, havi 217 ezer forint gépkocsiköltség-térítést az ingyenes tömegközlekedés mellé, persze, mindezt adómentesen, és akkor még a vizesember szolgáltatásait nem is számolom.

Hogy most aztán mi lesz a mi parlamentünkkel, nem tudni. De nem volnék meglepődve, ha a legközelebbi plenáris ülésen a vizesember merő véletlenségből valamelyik frakcióvezető képébe löttyintené a vizet, már csak azért is, mert ő speciel órabérben dolgozik.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.