Hazai ízeken - az étterem 2.

Litkai Gergely

2008. 04. 22. · Hócipő 2008/08

Előző epizódunkban a desszertnél hagytuk abba az étkezést, s most a fogások végére járva folytatjuk gasztronómiai szellemvasutazásunkat.

A desszertre a magyar nem jól lakik, hanem elnehezedik, gyomrában egy fél üveg Vénusz napraforgóolaj; akár egy üveg ágyas pálinkát is megihatna, meg se kottyanna neki. De a desszertet rá kell hívni a főételre, mert most lehet enni, ét-teremben vagyunk, aminek jelentése is az, hogy együnk, mert itt terem.

A desszertek hazai koronázatlan királya a palacsinta és a somlói, ehhez néha még fel tud zárkózni a gesztenyepüré, amiben hol a hab, hol a püré savanyú. A palacsinták kilencven százaléka azzal a nem titkolt céllal készül, hogy ha megtöltik, tésztán keresztül is látsszon, milyen. Így mikrózáskor nem kell széthajtogatni, mielőtt kimenne a vendéghez. Erre volt ékes példa, amikor egy ízben túrós palacsintát kértem, amire az volt a válasz: nincs készen, várni kell egy kicsit...

Miért? Egyébként ott sorjáznak a hideg, olajhidegverítékes tészták, bevetésre várva? A palacsinták tálalásának több iskolája van, az egyik a forró lekváros cuccot hóborította tajgai tájhoz hasonlóan porcukorral hinti be, így amikor az ember szájában a mikróban felhevült lekvár szétfreccsen, és beleüvölt a porcukorba, arcát és hajfrizuráját dér üli meg. A csak kokainistákat vonzó szervírozási mód mellett geometriailag is többfelé osztott az ország. Vannak, akik a felhengerített palacsintára esküsznek, de gyakori a negyed körcikké hajtott formátum is, ilyenkor a cikkeket átfedésben szervírozzák, hogy egy villával rögtön kettőt vágjon a delikvens. Túrós-lekváros...

A somlóinál a piskótaalap széleskörűen értelmeztetik. A klasszikus recept szerint az alapanyag az igazi a piskótavég, a resztli, ám ez nem úgy értendő, hogy egyszer már felhasznált tészták, megmaradt puncsgömbök, túrótorta alapok és meggyes piskóta torzók képezzék az édesség gerincét. A somlóihoz rendkívül fontos még a szósz, pontosabban öntet. Ez is széles spektrumon mozog, fogyasztottam már sima Nesquick kakaót, tejjel felengedve öntetként, Gála kakaóport kikeverve és rejtélyes okból vaníliapudingot több vízzel, amire azt mondták, fehér csoki és miért nem szóltam, hogy barnát kérek.

Az éttermi étkezés másik fontos eleme az étel mellett maga a pincér. Itt is többféle iskola létezik, a régi fehér ing, fekete nadrág, hangedlis alaptípus, illetve a magát vendégnek álcázó, elvegyülős típus. Ez utóbbit a jelenkor szülte, miután a régi divatoknak leáldozott, és arcra, gesztusrendszerre és ruházatra is megtévesztésig a vendégre hasonlító pincérek jelentek meg, akik próbálnak elvegyülni, rendelést megúszni vagy egyenrangúskodni, a szolgáltatóipari alá-fölé rendeltség menedékeit egyre újabb helyeken ásva alá. Egy pincértől az ember azt várja, hogy szolgálatkész legyen, ne legyen okosabb, mint ő, vagy ha tudja is, mi a kápolnásnyéki módra, ne éreztesse, hogy egy tahó vagyok, amiért meg mertem kérdezni.

A hozzáállás már az alapmegszólításból kiderül. "Sziasztok, mit hozhatok?" Ehhez gyakran távolba révedés társul, metakommunikatíve kifejezve, hogy mi egy zavaró porszem vagyunk a vendéglátás olajozott gépezetében. Egyébként kérdem, mi ő? A télapó? Ha annak is képzeli magát, akkor legalább azon ne sértődjön meg, ha én magázom. A másik ilyen megszólítás a "Választottatok már?" - enyhe számonkéréssel a hangban, mintha további ezrektől vennénk el a lehetőséget habozásunkkal, hogy elfoglalják a helyünket. Ezek után nemleges válaszra vagy beígéri, hogy később visszajön, és korábban jön vissza megint, vagy ott marad és az embere feje fölött bele-belekukkant az étlapba, miközben tollával idegesen dobol a jegyzettömbjén. A legrosszabb, aki az óráját nézi és közben a debileknek célzott mosollyal biztat minket, mint egy megértő gyógypedagógus.

A szolgáltatási deficit közlésének pszichológiájában is kétféle iskola létezik: az egyik előre közli a rosszhíreket, hogy gyakorlatilag kabátos hús van krumplival, míg a másik a rendelés súlya alatt omlik össze és vallja be, hogy épp most fogyott el, illetve az egész tengeri halas részleg egy régóta lappangó gépelési hiba. Ebből is van bűnbánó, aki sajnálja és van sértődős, aki felháborítónak találja, hogy bennünk egyáltalán felmerült, hogy van az, amit az étlapon írnak és ezt még kérjük is. Az ételek szervírozásáról már ejtettünk szót, így most sem marad más, mint megígérni kedvcsinálóként, hogy következő számunkban a büfékkel folytatjuk kalandozásunkat.

Litkai Gergely
legolvasottabb cikkei

Litkai Gergely
legfrissebb cikkei

Litkai Gergely összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/16 • VII. 29. – VIII. 11.

Para-Kovács Imre: ha ennél is jobban megverte volna a Tisza a Fideszt, már beavatkozott volna az ENSZ! Smuzewitz Ilona: akkora önkény van, hogy máskor kell megbeszélni az önkritikát, majd amikor mindenki kijön a börtönből Bartus László a Fehér Házból közvetíti, hogyan nem fogadta Trump Orbánt Farkasházy Tivadar kísérletet tesz Tusványos ápoltjának megértésére Váncsa István a flakonozásban kezdte mérni a magyar gazdaság teljesítményét Havas Henrik röpirata Orbánnak, hogyan vonuljon a Fidesz illegalitásba Dési János végigvette az alkalmatlansági tényezőket, és az jött ki neki, hogy csakis Fülig Jimmy alkalmas köztársasági elnöknek Verebes István a kezeit és lábait vesztő Fekete lovagban vélt felismerni... valakit! A Heti Kamu megtudta: elnöksorsolással választ elnököt a Tisza! Selmeczi Tibor lebuktatta az utána kémkedő telefonját Filoszemita melléklettel búcsúzunk Sulyok Tamástól Serény Múmiák, avagy Vidnyánszky, Demeter és Orbán János Dénes NER-librettói

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.