Monarchia Rétesház

Megyesi Gusztáv
2011. 11. 20. · Hócipő 2011/23
Büszkék vagyunk magunkra. Mondta valaki, hogy a legjobb rétest Budakeszin ette a rétesházban, hát fogtuk magunkat és elmentünk Budakeszire. Elhaladtunk két kocsma, három vendéglő és négy söröző mellett, és egyikbe se tértünk be, hanem a rétesházba mentünk, pedig rétest az utóbbi időben nemigen ettünk, sőt egyáltalán nem.

Monarchia Rétesház az intézmény neve, ami odakintről nemigen érződik, ám a rétesház ereje nem a falakban, hanem a rétesekben vagyon. Ezen a szimpla, szombati napon almás, almás-diós, barackos, szilvás, meggyes, túrós, barackos-túrós, meggyestúrós, vaníliás-túrós, mákos, megygyes-mákos, erdei gyümölcsös, gyümölcsrizses és káposztás rétest lehet kapni, ami azért elég tisztességes kínálatnak látszik, bár kissé meglepődünk, hogy nagyanyáink híres rétesei, a kapros-túrós meg a tökös-mákos hiányzik az étlapról, nincs rá igény. Viszont igen biztató, hogy a rétes ára, attól függően, hogy helyben fogyasztják el vagy hazaviszik, az áfakülönbözőségek okán 200, illetve 220 forint; kár, hogy a réteshez nem adnak alátétet, az adóbevallás mellett a különféle áfák is nyilván elférnének rajta. Megjegyezzük, nemrégiben a Normafánál ötszáz forintért ettünk rétest; a tetejét feltehetően ezüstporral hintették meg.



Két asszony végzi a munkát, Enikő és Erzsi, egyik elad, a másik a tésztát dolgozza a nyújtófával, rakja a sütőbe, veszi ki, hagyja állni kicsit, majd szeleteli. Kisvárosban vagyunk, az asszonyok már az utcáról beszűrődő léptekből tudják, hogy kik érkeznek, netán egész család vagy éppen óvodáscsoport, s aszerint szeletelnek, hogy ki ne száradjon a rétes.

A tészta nem itt készül, a gödöllői központból kapják, amely a legnagyobb rétesház is egyúttal. Közvetlenül a piac mellett, az egykori Hamvay-fogadó épületében áll, itt nyoma sincs a budakeszi miliőnek, már a piac eleve nyüzsgést feltételez. A tulajdonost Köntös Sándornak hívják, 34 éves, ambiciózus fiatalember, teli ötletekkel és energiával. Azt mondja, szó szerint rettentő szegénységben telt a gyerekkora, tizenhat éves kora óta dolgozik, végigjárta a vendéglátás minden grádicsát, közben ki tudja, miért, a rétesbe szeretett bele. Több éven át kísérletezte ki a mostani rétest, aminek titkát rajta és a feleségén kívül még egy alkalmazottja ismeri. A titok fele részben az összetétel, fele részben pedig a hajtogatás módja. Itt meg kell állnunk egy, sőt több pillanatra. Mi rétesevők és rétes-nem-evők a rétes szó hallatán azonnal vastag karú asszonyokra asszociálunk, akik belisztezett asztalon ördögi ügyességgel nyújtják a tésztát egészen az asztal széle alá, néha önfeledten dalra is fakadnak. De nem. A rétes leveles tésztából készül, Köntös Sándor meg is mutatja Zsuzsannával, a feleségével a kész tésztát, de a hajtogatás módját már nem. Azt mondja, sokan azért akarnak nála dolgozni, hogy ellessék a titkot, aztán maguk is rétesházat nyissanak. Annyit azért megtudunk, hogy nem használnak tartósítószert, a szükséges gyümölcsöket a szomszédos piacról szerzik be, miként a káposztát is maguk aprítják fel, és a lekvárt is itt főzik.



Azt nem fogjuk most leírni az olvasónak, hogy a Monarchia-rétes mennyire illatos, mennyire vékony és ropogós a tésztája, tudniillik a mélyhűtött tésztából készült kommersz rétesre is mindenki ezt mondja, hiszen az is meleg és ropogós. Arról viszont tájékoztatunk mindenkit, hogy amikor nagyobb népünnepélyeken rétestésztát nyújtó asszonyokat látunk kis pavilonok előtt, az nem több, mint mutatvány, odabent ugyanúgy leveles tésztából készül a rétes a népeknek, mint az ország rétesgyártó üzemeiben. Hogy aztán ebből mit vesz észre a vevő, nem tudni, mindenesetre a Monarchia réteshálózatnak mind a hat Pest megyei boltjában viszik a rétest, mint a cukrot. Sőt, augusztus huszadikán a gödöllői üzemtől egyenesen hatezer rétest rendeltek a budapesti ünnepségekre, darabját 160 forintért, amit aztán 500 forintért árultak.





Azt mondják, a tulaj igazi self made man, a nulláról indulva épített ki valóságos rétesbirodalmat, és nem fog megállni, válság idején is bővít, mert elébe akar menni a dolgoknak. A rétesbirodalmat azonban ne feltétlenül a mennyiségre értsük, sőt még csak ne is a minőségre, ámbár tavasszal az uniós diplomaták nap nap után bejöttek rétest enni, s rácsodálkoztak a miliőre; itt minden úgy néz ki, akárha személyesen Ferenc József királyi és császári őfelségét várná a rétesház. Hanem úgy fél óra elteltével meglepve tapasztalja az ember, hogy a látogatók zöme a szomszédos piacról érkezik teli bevásárlószatyorral, hétvégi ruházatban, akár kitérdelt melegítőben is.



Azt mondja erről a tulaj, túl azon, hogy vendég és vendég között nem szabad különbséget tenni, nem az uniós diplomaták a garanciái a jó üzletmenetnek, hanem a helybéliek. Márpedig akik a piacról betérnek hozzá, és itt hagyják nála rétesenként a kettőszáz forintjukat, nem feltétlenül a felső tízezer tagjai, viszont ugyanúgy kell kiszolgálni őket, már csak azért is, mert ugyanolyan érzékeny emberek, sőt jobban megbecsülik a kétszáz forintjaikat, mint a puccos közönség, nála tehát senki nem jöhet zavarba azért, mert esetleg nincs elég pénze, s hogy mégis inkább csak három rétest kér a négy helyett.



S csakugyan (bár az élet ennél azért bonyolultabb): Amikor egy idős, két számmal nagyobb kabátot viselő asszony két gombóc fagylaltot kér a pultnál, s azt a választ kapja, hogy sajnos a fagylaltszezonnak már vége, csalódottan fordul felénk: - Kár, pedig úgy készültem rá. - Majd lassú, akkurátus mozdulatokkal egyenként rakja vissza bukszájába a kettőszáznyolcvan forintnyi aprót, és senki nem szól rá, hogy feltartja a sort.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2016/15  •  VII. 20. – VIII. 2.
FELCSÚTI ÚJGAZDAGOK Hétoldalas összeállítás meglévő és kiszemelt kastélyaikról, palotáikról, luxusvilláikról. Megyesi Gusztáv várja a mexikói munkásosztályt. Farkasházy Tivadar a sportcsatornának álcázott M4-es egyperces híreiről. Para-Kovács Imre Tiborczokkal keresztezné Paris Hiltont. Bartus László Donald Trump és Hillary Clinton magyar kampánytanácsadóiról. Smuzewitz Ilona úgy tudja, senki se látta Rogánt. Bakács Tibor Settenkedő szabadkai mondatai a pöcegödör mélyéről. Trunkó Barnabás a Báthory utcában járt, ahol a Quaestor még mindig várja ügyfeleit.
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.