Schmitt Pál aláírta, már nem köztársasági elnök!

Buzsik Zsolt
2012. 01. 02.
Schmitt Pál lába nem mozdult az újévi köszöntője közben, vagy ha mozdult is, elnökünk nem lépett vele. Ebből persze sokan viccet csinálnak, de miért egy helyben állva mondta el az újévi beszédét? Az alábbi álinterjúban az államfő komoly választ ad erre a komoly kérdésre, miközben aláír ezt-azt.

Schmitt Pál: Annak, hogy egy helyben állva mondtam...

Hócipő: Elnézést, elnök úr, először kérhetnék egy aláírást?

Schmitt Pál: Hogyne, tessék. Tehát a tavalyi sétálós beszédem a dinamizmust volt hivatva szimbolizálni, idén pedig eredetileg ugrálni szándékoztam...

Hócipő: Kérhetnék ide is egy aláírást?

Schmitt Pál: Persze, parancsoljon. Hej, ha az aláírás is olimpiai szám lenne, akkor én indulnék, és egy arannyal többet hozhatnánk haza Londonból! Szóval azért akartam ugrálni a beszéd közben, mert úgy tudtam, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz. Na, nem folyamatosan ugráltam volna, bár bizton állíthatom, hogy remek kondícióm erre a bravúrra is feljogosítana...

Hócipő: Ezt is aláírná, elnök úr?

Schmitt Pál: Nem kell mindig megkérdeznie. Csak tolja elém, és én már írom is alá. Tehát úgy gyakoroltam a köszöntőt, hogy bizonyos mondatok előtt ugrottam egyet a levegőbe, de éjfél előtt néhány perccel szóltak, hogy 2012 mégsem az elrugaszkodás éve lesz, hanem a reményé. Még egy papír? Már írom is. Ha pedig reménykedünk, akkor nem ugrálunk, ugye.

Hócipő: Hát, van, aki akkor is ugrál.

Schmitt Pál: Nem tudom, kire gondol. Ezt is aláírjam? Jó. Nem tudom, mi ez nálam, de imádok aláírni. Többnyire el sem olvasom, hogy mit, csak úgy hipp-hopp aláírom. Tényleg, most miket írtam alá?

Hócipő: Semmi különöset. Egy éves Hócipő-előfizetést, egy petíciót a tisztességes közszolgálati médiáért, egy tiltakozást az új jegybanktörvény ellen, egy nyílt levelet, amelyben támogatja az Operaház előtti demonstrációt, és a Magyar Köztársaság elnöki tisztségéről szóló lemondó nyilatkozatát.

Schmitt Pál: Hű, azt nem kellett volna aláírnom! Mondjuk, a Magyar Köztársaságról már rég lemondtam, de az elnökségről? Én annyira szeretek az emberek elnöke lenni!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/4  •  II. 14. – II. 27.
Para-Kovács Imre: nem létezik jobb megoldás, mint a nővé operáltatott Fodor Gábor vagy Szili Katalin kinevezése államfőnek Váncsa István felidézi, hogyan cseleztek ki egy vendéglői asztal melletti falban talált poloskát Smuzewitz Ilona: Lemondhatatlan szomorúság gyötri Novák tanácsadóit Farkasházy Tivadar: felidézi azt az időt, amikor Novák Katalin még egy perc alatt tizenhatszor mondta ki a család szót Havas Henrik a karmelita helyett ezúttal a Cinege utcában vizitelt Orbánnál Dési János megtudta, Nemzeti Twist Olivér Kegyelmes Program indul a vallomások visszavonásának megkönnyítéséért Lendvai Ildikó: Szövegminták kezdő hazafiaknak Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: mi magyarok találtunk fel mindent. Is. A Heti Kamu megtudta, az új köztársasági elnökasszony „Hát persze, hogy vállalom, apa!” felkiáltással fogadta el a felkérést Magyar mécsesek égnek az ukrán lövészárkokban!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.