Disznó ügyek

Megyesi Gusztáv
Nyomtatás
2012. 10. 03. · Hócipő 2012/20
A kormány most azt akarja, hogy legyünk parasztok. A szó szoros értelmében. Sokak számára megfizethetetlenül drága az élelmiszer, viszont enni mindenképpen kell, s nincs az a kétharmados többség, amelyik a lakosság ebbéli igényét meg tudná szüntetni, legalábbis ebben a ciklusban.

Az ellentmondást a kormány szerint úgy lehet föloldani, ha az ember őstermelni kezd. Tyúkot tart, krumplit ültet, veteményeskertet gondoz, háztájit rendez be az otthonában. Volt már ilyen, mégpedig az eddigi társadalmak legfejlettebbikében, a romániai szocializmusban. Ceausescu alatt nemcsak kötelesség, de dicsőség is volt a lakótelepi házak között zöldséget termeszteni. Jó, ez Magyarországon, sőt egész Európában sem volt másképp a második világháború utáni években, amikor nem volt élelem. Ceausescu társadalma annyival volt fejlettebb, hogy a Kárpátok Géniusza a lakótelepeken kaptárok felállítását is elrendelte, így biztosítva a mézszükséglet kielégítését; igaz, nem ártott pár mázsa kalciumot is felhalmozni a lakótelepen a méhcsípések ellen, különösen kirajzáskor.

Mi még itt nem tartunk. Azt már tavalyelőtt hallottuk a kormányfőtől, hogy akkor volna neki még kedvesebb Vidék-Magyarország, ha minden portán tartanának legalább egy disznót. Három gyerek, három szoba, négy kerék, egy disznó; ez már azért az Ígéret földjét ígéri. A disznó ízletes, zsírja az egészséges táplálkozás záloga, az állat maga ráadásul intelligens, sőt e tekintetben jóval előrébb tart, mint a gazdája, úgyhogy kifejezetten társadalmi érdek, hogy visszaálljon a régi sertéstartási kedv.

Ennek azonban elháríthatatlan akadályai vannak. A Népszabadság cikkében Sákán Antal, a sertéstenyésztők szövetségének egyik vezetője elmondta, hogy ő maga a 35 ezer lelket számláló Sükösdön él, ahol mindössze tíz család tart disznót, őket is állandóan följelentik, hogy büdös és hangos az ól. A mai vidéki ember nem bírja a disznóröfögést, az istálló- és ólszagot, ami egyébiránt érthető, mára egész nemzedék maradt ki a háztájikultúrából, az állattartásból, növénytermesztésből, rendes eszközeik sincsenek, ehhez jönnek még a szinte megfizethetetlen költségek a vetőmagtól az öntözésig. Tóth Sándor, a mezőgazdasági termelők országos szövetségének titkára egy pesti peremkerületben lakik, s náluk is az országos városi gyakorlat van életben: a rendelet szerint mindössze hat tyúkot lehet tartani házanként, ám kakast már egyet sem, a kakas tudniillik kukorékol, nem hagyja aludni az embereket. Már a közeljövőben úgy kell megoldani tehát a baromfiudvar szaporodását, hogy ahhoz ne kelljen kakas, Áthidaló megoldásként szóba jöhet a szűznemzés, vagy hogy a tyúkokat rendre egy emberektől elzárt kakasközpontba hordja a gazda kvázi fedeztetni.

Egyébiránt a magyarországi állapotokat jól jellemzi, hogy a Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki tanácsadó által a szegényeknek adományozott kiscsibék és kecskék sorra hullanak el, vagy azonnal megeszik őket, ami azt is jelzi, hogy teljesen indokolatlan a ballib sajtó gúnyolódása, amellyel az állami földhaszonbérleti pályázatokon több száz hektár földet nyert műkörmösöket, gyógypedagógusokat, futballmecénásokat és különféle kormányfő körüli rokonokat és barátokat illeti; nem nagyon lógnak ki a sorból. Bajnak nincs nagy baj mégse, csak nem szabad ortodox módon kezelni a kérdést. Hegedűs Zsuzsa például, aki eddig évi 12 millióért adott felzárkóztatási tanácsokat a kormányfőnek, most kapott egy Audi 6-os szolgálati kocsit sofőrrel, ami nyilván hatással lesz a szegényeknek adományozandó naposcsibék és kecskék mentális állapotára, azaz kevesebb lesz az elhullás. Igaz, ettől a paraszt, aki tehát nem paraszt, még sírni fog, hogy drága a táp, a növényvédő, a vetőmag, így neki is drágán kellene eladnia az árut, ami viszont nem kell senkinek. De ki mondta, hogy a termést vagy a jószágot el kell adni? Miért nem lehet épp annyit termeszteni és annyi állatot tartani, amennyit megeszik a család? Ez két okból is jó volna. Varga Mihály miniszter a napokban mondta, hogy visszaesett ugyan a lakossági fogyasztás, ám ez nem tart soká, mert előbb-utóbb mindenkinek elromlik majd a hűtőszekrénye, és akkor újat kell vásárolnia, ami beindítja majd a gazdasági növekedést. Igen ám, de akinek elromlik a hűtője, egyáltalán nem biztos, hogy tud majd újat venni, hűtő híján viszont rákényszerül, hogy épp annyi élelmiszert vásároljon otthonra, amennyit megeszik aznap a család.

Illetve ez se így igaz, hiszen miért is vásárolna, amikor ő maga is termeszthet élelmet.

Ez azért is jó volna, mert így a pénz funkciója is megszűnne. Az általános egyenértékes szerepét a karalábé venné át, de lehet, hogy a padlizsán vagy a gyöngytyúk, esetleg tíz deka aszalt szilva, mindenesetre jó nagy szarban lennének a bankok meg a zsidók, húzhatnának haza, a nemzet pedig megtisztulva végre boldogan és szabadon élhetne. Akadna persze majd a toronyházak lakói között, aki éhen marad, tán még fel is fordul, mert az istennek se tudja majd a tehenét fölvinni a tizedikre, ám a többség átmentené magát a jövőbe, pontosabban szólva a múltba. A betegeket, mint tudjuk Hegedűs kormányfői tanácsadótól, már a közeljövőben nyolc általánost végzett betanított ápolónők fogják ápolni, a közmunkásokat pedig, ha már minden árkot kitisztítottak, nyilván sebésszé, esetenként szívspecialistává képezik át, egyszóval minden tekintetben önfenntartó lesz a társadalom, s benne külön-külön is minden ember, mint amikor a bölcsőjéből kilépett, vagy inkább lemászott a fáról.

Sőt a kilátások kifejezetten biztatóak. Információk szerint a kormány arra készül, hogy a sertéstartás ösztönzése végett újra legálissá tegye a szomszéd ólból terjengő szagot és röfögést, s ha sarkalatos törvényben még azt is sikerül majd kimondani, hogy a kakas is kukorékolhat, akkor virágzó gazdaságunkkal, fejlett társadalmi berendezkedésünkkel nemhogy a siker kapujában állunk, de már bent is vagyunk az Ígéret földjén.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
Megyesi Gusztáv összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19. Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.