Kipipálva

Bakács Tibor Settenkedő
2012. 10. 17. · Hócipő 2012/21
Ebben a hónapban mindenki arról fog vitatkozni, hogy mi mennyi? Kevés, sok, elegendő... mihez? Ahhoz, hogy... és a befejezés lehet államilag finanszírozott békemenet vagy állampolgárok zsozsójából Milla-buli, esetleg egyszerre lépnek, mint a katonák, komoly dolog a történelem. Tudom én, kérem, hogy a hatalom alapja meg utcán hever, csak végig kell taposni rajta, mindegy, hogy proli, nyugger, tanár, filozófus, orvos, közmunkás kajova, a bor leve is úgy készül, hogy kitapossák a szőlő lelkét. De még ilyen forradalmi őszben sem lenne helyes, ha elfeledkeznénk a hétköznapok apró szomorúságairól. Melankólia, ez is őszi, és Kubatov miatt van bennem.

Nem akarok demagóg és álszent lenni, de ha Felcsúton lenne a családi házam, akkor én is magamat, saját alapítványomat támogatnám kétmilliárddal. Mocskos ballib sajtó, kuss. Viktor ilyenkor valóban őszinte, és szereti a családját. Ez fáj?! Emiatt támogatja őket, és a családi vállalkozásának alkalmazottjait is. Ha van erkölcs a kapitalizmusban, az protestáns gyökerekkel leledzik, vagyis a jó cselekedetek sorába tartozik az is, hogy piacon értékesíthető focistát gyártanak a szakemberek a falakon belül. Isten nagyobb dicsőségére egy ballábas szélsőt.

Oké, nem sok köze van a tömegsporthoz, pedig a reklámokban erről mantráznak nekem olimpikonok. Kár, hogy olyan nincs, mikor a Janics arra kér minket, hogy ne gyűlöljük őt. Három olimpiai aranyérem után. Ez a magyar igazság, oké. De hol a ráadás? A spontán gyűlölködés nálunk államilag finanszírozott tömegsport. Tessék, nem elég?

Tehát megéri az a pár milliárd a birka nemzetnek is, ha Felcsútról egy srácot el tudnak majd passzolni, mondjuk a Bruges-ek. Azeriek is érdeklődnek. Esetleg a Real Madrid is szóba jöhet. Kis nép a magyar, de nagy fiai vannak. Lásd Koplárovics Bélát, miként bánt el a nyomorult manchesteriekkel.

Legalább lett volna kerek kétszáz milla, amit a Fradi utánpótlása kapott volna. De nem, csak azért is kevesebb, ekézik Kubatovot, érzem én. Régi fradista vagyok, most mellé kell állnom, követeli a felzabált Fradi-szívem is. Még jó, hogy soha nem találkozunk, mert megérezné rajtam, kerülném a tekintetét, zavarban lennék végig.

Ugye ez most nem azt jelenti? A pixisből való kizuhanást. Ugye nem? Hiszen kapsz majd egy cuki kis stadiont. Akkor ez most rendben van. Úgy érzem, így minden tisztességes. Ilyeneket mondanék, ő meg csak nézne rám a listás szemével, szomorúan. Valahol értem őt, mégsem saját zsebre megy, csak átmegy a kezén, bár egy építkezés teremt szabad lehetőségeket. Exceltábla, miegymás. Meg kell kérdezni az elődöket, ők aztán értettek hozzá. Mégsem lennék Kubatov helyében, rengeteg a gond, és iszonyatosan idegesítők lehetnek a gyerekek is, ahogy a stoplijuk kopog a kövezeten.

Még jó, hogy soha nem beszélgetünk, mert akkor beugrana nekem a fehér kis elefánt, amire pedig gondolni sem szabad. Mi van, ha azt mondja rá, hogy ez neki kevés. Végig azon rettegnék, nehogy eszébe jusson, kb. ugyanennyit, 170 milliót akarnak a Parlament őreinek jelmezeire költeni. Az már igaz, ha megláttam egy ilyen őrt a viseltes, pecsétes ruhájában, magányosan ácsorogni a kupola alatt, elfogott a bánat. Hiába, a mosás foltokat hagy, a letaposott nadrágaljtól meg kiver a hideg, bhrrr. A huszonnegyedik órában, de sikerült ez is! Az IMF nélkül.

Igen, tiszteletet várunk el mindenkitől. Hát, nem ér meg rongyos százhetven milliót a személyzet ruházata? Akkor mitől Tisztelt Ház ez, kérem?! Akkor minek építenék át a Kossuth teret, ha benne leamortizálódott kerti törpék állják majd a vigyázzt?! Cifra nyomorúság lenne az, kérem.

Sok vagy kevés, relatív minden, de sok van, amit a medvék lenéznek. Például az igeidőt. Őszinte leszek, nekem most egy kicsit sok volt, amikor Németországban azt mondta ez a piszén pisze kölyökmackó, buksi Viktor, hogy nem fog hazudni a magyaroknak. Már az sem volt semmi, vagy kevés, hogy azt vallotta halkan, szordínóban, hogy soha nem hazudott. De ez még teológiailag elfogadható volt. A múlt után a jövőre is kiterjesztve ezen csodás képességét (mégiscsak egy politikusról beszélünk), azt mondhatjuk, hogy darabokra hullott a kalkedoni zsinat dogmája, és Illés próféta, Szűz Mária után harmadiknak Orbán Viktor szakította át a bűntelenség célszalagját. Persze tévedni emberi dolog. Ám nem véd meg a bűntől. De ez a faktor már ki van pipálva. Legalábbis itt a földön.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.