Játékudvar

Megyesi Gusztáv

2012. 11. 14. · Hócipő 2012/23

- Ez a modell mennyibe kerül?

- Ez nem modell, hanem makett.

A Nagy Diófa utcai játék- és mesekönyv-antikváriumban állunk, ahol pedig játék van, ott tanul az ember. Modellen mindig működő szerkezetet kell érteni, a modell a működésre összpontosít, míg a makettnél csak a kinézet a fontos. Ez ilyen egyszerű. Viszont a modelleseknél a makett otthon fabrikált modellt jelent, míg modellnek a gyárilag készült példányt hívják.. Picit bonyolítja a dolgot, hogy a makettesek nem mindig tesznek különbséget, hiszen alapnyelvük, az angol a makettet is „model”-nek hívja. Viszont a modelleseknél a makett otthon fabrikált modellt jelent, míg modellnek a gyárilag készült példányt hívják.

Ekkora tudással máris otthonosan mozgunk az új és használt villanyvonatok, sínek, alkatrészek, régi és új modellautók, makettek között, köröttünk a vitrinekben Márklin mozdonyok, Fleischmann, Lima, Piko, Rivarossi személykocsik, odébb magyar WUMM villamosok, egész metrószerelvény, régi Ikarusok, tökéletes hasonmásai fiatalságunk járműveinek. Erről azonban nem szívesen beszélünk. Gyerekkorunkban valahogy sohasem jött össze a terepasztal, apánk mindig elodázta a vásárlást, legtöbbször lakásméretre hivatkozva, ezt az indoklást aztán mi magunk is felhasználtuk később gyermekeinknél, mondván, lakótelepi lakásban még kevesebb a hely. Földes János, a Játékudvar gazdája, aki velünk egy évben született, ezt a magyarázatot nevetségesnek tartja, a terepasztallal semmi gond, mondja, ha fölfelé terjeszkedik a lakótelepi ember, erre való a fregoli, hogy amikor az utolsó vonatot is elengedtük, föl lehessen húzni a terepasztalt a plafonig, ahol egyébként jól is mutat.

Ráadásul a terepasztalt nem lehet elég korán kezdeni. Földes János korosztálya (amely tehát a miénk is) úgy tíz-tizenkét évesen kapta meg első vasúti modelljeit, amikor már érett volt rá. Ma viszont már két-három évesen érett a gyerek, már úgy értve, hogy születése óta technika veszi körbe, félévesen már apja mobiljával dobálózik, s az ölében ül, amikor az interneten twitterezik. NDK-modelleket nézegetünk, olcsó, megfizethető portéka, nincs is már NDK, de a modellek még élnek és virulnak, s bennük van még vagy negyven év. Nem akarjuk fájdítani a szívünket, ezért az autómodelleket visszafogottan bámuljuk, gombkerekű match-boxokat, markológépeket meg daruskocsikat, utóbbiból egy tízkilós példány a legfelső polcon bújik meg, szovjet példány a jellegzetes bumfordiságával; jól megnézzük, mert lehet, hogy másnapra már elviszik, mindössze hatvanezer forint az ára.

Földes Jánosnak amúgy tipográfus a szakmája, nyomdában dolgozott, mígnem 1991-ben Kőszegen galériát alapított egyébiránt külkeres feleségével kortárs képzőművészeti és kézműves kiállításokra, amikkel aztán járták az országot. Aztán Pest következett, előbb a Ferenciek tere, majd ’97-től ez a mostani bolt, s nem csupán gyűjtőknek. Jön a karácsony, percenként nyitnak be a vevők. Egy asszony nagy doboznyi diafilmet adna el, Tóth Zoltánné, Ilona, aki másfél évtizede dolgozik itt, egyenként nézi végig a készletet, Jancsi és Juliskától kezdve korabeli híradókon át a Hajrá Vasas!-ig mindenféle téma, de sok közöttük a szakadt, törött, megolvadt dia, végül a kétharmadát veszi át; az asszony tízezer forinttal kerül közelebb az ünnepekhez.

Babát vásárol egy másik vevő, ez is érdekes műfaj. Azt gondolná az ember, a kislányok játszanak leginkább, ám épp ellenkezőleg, a babák nemigen fogynak, a játék bútorok sem, jó, egy porcelánbaba megköveteli a maga árát, elsősorban a Lajtán túlról viszik, akárcsak a bábokat. Viszont sláger a legó: a hatvanas években, amikor szenzációszámba ment itthon egy-egy legókészlet, senki se gondolta volna, hogy tömegcikk lesz, nemcsak a gyerekek, de a mai negyvenesek is keresik, s viszik kilóra vagy éppen egy-egy speciális darabot föllelve, a legóelem ugyanis fogyóeszköz, legnagyobb ellensége a porszívó. Külön vitrinben állnak a legóbábuk, olyan katonás rendben, mint a másik sarokban az ólomkatonák vagy a 10-12 darabból összeállított, kézzel s nagy műgonddal festett huszárok meg tüzérek a lovukon ülve, illetve az ágyú mögött várva a tűzparancsot. Az ólomkatona gyártói oldalról nézve is hálás termék: nem lehet megállapítani a korát, az ólomnak ugyanis olyan a természete, hogy ötperces savas kezelés után patinát kap, de nem is a kora a fontos, hanem hogy aki ólomkatonákkal játszik, nagy adag had- meg kultúrtörténetet vesz magához.

Földes Jánosnak a könyv a szíve csücske. A Játékudvar azonban kicsi ahhoz, hogy teljes spektrumban áruljon szépirodalmat meg tudományos könyveket, ezért a mesekönyvre álltak át, azt gondolván, hogy amíg a könyvesboltokban minimum két-háromezer forint egy mesekönyv, ő viszont öt-hatszáz forintért adja a használt, de ugyanolyan hibátlan példányt, addig nagy lesz a tolongás a könyvespolcoknál. Ám nem így történt, s ez megfejthetetlen rejtély, hiszen amúgy a régi játékok meg egyre kelendőbbek. Sőt a könyv is, csak éppen a miniváltozat. Külön szociológiai tanulmányért kiált, hogy mitől nőtt meg a minikönyvek iránti érdeklődés, már azon túl, hogy igazi, Kádár korabeli műfaj: a klasszikus szépirodalmi művek meg a különleges kiadványok mellett igazából a mozgalmi témák éltették ezt a műfajt, magára valamit is adó gyűjtő ma minden pénzt megad egy Brezsnyevvagy Honecker-minikönyvért, ami hagyján, de a SZOT 13. kongresszusának anyagáért is.

Legfőbb tanulság, hogy nem kell mindent megmagyarázni, csak figyelni, erősen figyelni minden részletre. Földes János meséli, hogy a kezdetek kezdetén háromszáz forintért adott el egy képeslapot, a vevő kétszer is rákérdezett, hogy tényleg ilyen olcsón adja-e; csak utána derült ki, hogy a lapot Thomas Mann írta Indiából; egyszer mindenki megfizeti a tanulópénzt.

Fotó: Szebeni András

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.