A hurkapálcás nemzetgyalázásig

Megyesi Gusztáv
Nyomtatás
2012. 12. 12. · Hócipő 2012/25
Ez az év az üldözések éve volt. Keresztény-Magyarországnak azt kellett megérnie, hogy nem sokkal advent előtt, amikor már minden kereszténynek pluszbéke és plusz szeretet költözik a békével és szeretettel teli szívébe, egy megátalkodott honlap átfogó támadást indított a legkeresztényibb keresztények egyike, Semjén miniszterelnök-helyettes ellen, azt állítván, hogy annak idején a szakdolgozatában pontos forrásmegjelölés nélkül idézett idegen szövegeket, mi több, a szociológiai szakdolgozatában még az egyik konzulensétől is vett át szöveget, ez a dolgozat ráadásul jelentős átfedést mutat az egy évvel korábban doktori fokozattal jutalmazott teológiai értekezésével, ami azért már a schmittpáli magaslatokon is túlmutat.

A parlament kereszténydemokrata szónoka, próbált tévébemondó, mindenesetre jól összehangolt keresztényüldözésről beszélt, a kormány képviselője pedig hevesen bólogatott. Igaz, ami igaz, Róma sokat látott falai se láttak ehhez fogható keresztényüldözést, nem volt az a kereszthalál, megkövezés, olajban főzés, megnyúzás, mérgezés, lefejezés, fogkiverés, szemkitolás, rostélyon sütögetés, kerékbetörés, vérfürdő és autodafé, ami felért volna a Semjén keresztényt ért válogatott kínzásokkal; ez már a 21. század, amikor Diocletianus elvetemült utódai kifinomult kínzási technikákkal becsületes keresztények 25 éves szakdolgozatait bújják esténként, átfedések után kutatva. Ám amint a kereszténységen sem tudott kifogni Róma, Semjén miniszterelnök-helyettes is ott áll a vártán, s büszke tartással mutat példát a többi kereszténynek. Miközben azóta az ELTE vizsgálata is súlyos tudományetikai vétségnek nevezte a történteket, hozzátéve, hogy az erkölcsi vétkek nem avulnak el.

És akkor jött a zsidóüldözés. Az ország házának legkeresztényibb, egyszersmind legnácibb pártjának árnyék-külügyminisztere a közel-keleti konfliktusból kiindulva arra a következtetésre jutott a parlamenti ülésen, hogy nemzetbiztonsági okokból össze kellene számolni az itt élő, különösen a kormány és az országgyűlés zsidó származású tagjait. Míg azonban Semjén keresztény esetében szinte mindenki hallgatott, most mindenki kifakadt, még a világhíradók is beszámoltak az esetről. A külügyi államtitkár ugyan formállogikai okokra hivatkozva csak annyit jelzett viszontválaszában, hogy ő maga nem vesz részt az esetleges zsidószámlálásban, ám később ő maga ismerte be, hogy nem volt elég kemény. Ugyanígy felháborodott az a házelnök, aki korábban nyilas magyar író újratemetését szervezte, s helyettese, aki egy másik antiszemita magyar író(nő) érdemeit méltatta a nyilvánosság előtt. A Kossuth téren aztán tízezrek gyűltek össze tiltakozni, s az utóbbi huszonkét évben először fordult elő, hogy ugyanazon a színpadon lépett föl kormánypárti frakcióvezető, ellenzéki pártelnök s egy civil mozgalom vezetője. A miniszterelnök ugyan távol maradt az eseménytől, ám később egyik parlamenti felszólalásában nyomatékosan kijelentette, hogy ő mindig megvédi a zsidókat. Igaz ugyan, hogy midőn a legkeresztényibb és legnácibb párt frakcióvezető-helyettese körlevélben kért választ képviselőtársaitól arra, nem kettős állampolgárságúak- e véletlenül, amiből az egyik netán izraeli, kormánypárti képviselő volt az első, aki tisztázta magát, hogy nem, én nem vagyok az, én csak magyar vagyok.

A demonstráció mindenesetre minden képzeletet felülmúlt, a zsidók olyan védelmet kaptak, mint még soha. Személyesen a kormánypárti frakcióvezető, a belvárosi polgármester jelentette be, hogy most már aztán elég volt, nem tűr tovább, ami igen megnyugtató lehet a világ zsidósága számára is. Elvégre alig múlt hat esztendeje, hogy ugyanennek a frakcióvezetőnek a polgármesteri jelölését a legkeresztényibb és legnácibb párt is támogatta, mégpedig írásos megállapodás alapján, miként ugyanezt a frakcióvezetőt egy azóta a saját náciságába beletörpült párt is favorizálta, szintén írásos szerződés szerint. Nem a miniszterelnök az egyedüli tehát, aki megvédi a zsidókat.

Látható, hogy a magyarországi üldözéseknek elsősorban a keresztények látják a kárát, hiszen senki ki nem áll mellettük, sőt most már a nyílt színen folyik a szakdolgozatok olvasása és az irodalomjegyzékek azonosítása. Míg viszont a zsidók nagy sírás-rívása azonnal visszhangra talál, mi több, szolidaritásra. S mi a hála?

„Hurkapálcás nemzetgyalázás a Kossuth téren” - jelentette be a demonstráció másnapján a legkeresztényibb és legnácibb párt szóvivő asszonya, rámutatva arra, hogy a demonstráció előtt a szervezők hurkapálcára rögzített, papírból készült nemzeti zászlókat osztogattak a résztvevőknek, a zászlók egy része azonban a tömeg elvonulta után megtépve és megtaposva az utca kövezetén végezte. Jellemző azonban, hogy ezt a nyilvánvaló nemzetgyalázást, mondhatni a magyarság üldözését a saját hazájában senki nem tette szóvá azóta sem, sokan most megint nyilván jót röhögnek a markukba; megint a zsidók jártak jól.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
Megyesi Gusztáv összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19. Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.