Azon a reggelen

Bakács Tibor Settenkedő

2013. 03. 06. · Hócipő 2013/05

Amit el akarok mesélni nektek, az azon a reggelen volt, mikor Handó Tünde felvette döntéséhez a neki előnyösen álló ruhát, csekkolta, a tükör nem hazudik, nézzen bele bárki, vagyis decens volt és bírónői alkat, így megfelelő komolysággal kinevezett nyertesnek egy bírót egy olyan pályázaton (a Szombathelyi Törvényszék elnöki posztjára), amelyen nem is indult. A pályázók szomorkodtak. Hát, röviden ennyi. Ehhez Móricz Zsigmond kell, nem én.

Ami velem történt, pont azon a reggelen volt, amikor Papcsák végre kiválasztotta a Merci típusát, és szerintem jól döntött. Vagyis hallani mindenfélét a Merdzsó háza tájáról, de ha meg akarod magadat különböztetni a maffiától, akkor mégiscsak Mercedesed van. Figyelj, lóerőben mindenki köszönhet, a többi legenda. Hát ez az, Papcsáknak sem lehetett könnyű, amikor végül is jól döntött. Mondtam is a páromnak reggeli közben, a hírekben hallottam, dupla jó, esküszöm, végre megtalálta az imágójához a márkáját. Az identitás kényes kérdés, és örömünkben megcsókoltuk mi is egymást. Igaz, nekünk Tarlós a szupersztár, tömegközlekedünk. Akkor is jó érzés, hogy vezetőink helyesen döntenek legalább azon dolgokban, ami az ő életüket érinti. Ma még huszonhét százalék, de jövőre már harminc, esetleg negyvenöt százalékban fognak ránk gondolni. Mármint lakosságra. Zemberek. Kihagytam az alanyt. Bocs. A vodka.

Bencével elhatároztuk pont azon a reggelen, amikor aljas politikai bosszúból a hatalom feje meg akarta szopatni a bankárt, emiatt ment a cirkusz a népnek ezerrel, 2/3-osan be is szopták, de mi már Ágival utáltuk az egészet, mindenki tudta, hogy nincs bűncselekmény, de úgy csináltak, mintha Kafka figurái volnának, összeültek meghallgatni Josef K.-t, magyar nevén Simor Andrást. Gyanús az ipse, az IMF-fel kavart. Van dugi pénze. Zselézi a haját. Mindegy, találjatok ki valamit, fiúk, nekem ma még dekáznom kell - szól valaki a függöny mögül. Sötét sokáig a színen. Nem nevettünk ezen a híren, viszont feladtuk Bencére a játszóruhát. Elképzeltem, amikor Viktort az anyukája öltöztette. Érdekes, elkezdtem abban bízni, hogy majd Bence lesz a hős, aki széttöri a Vas király várát, és megszabadítja népét a zsarnok nyűgétől. Milyen gyorsan nyiladozik a remény tavasszal?! Az a ciki, hogy az még húsz év, igaz, a vezér is ennyit kért az ő népétől, akinek már rég megbocsátott. Könnyes szemmel elhatároztam, hogy a szabadság és a szerelem kettős törvényét nevelem a lelkébe. Petőfivel kezdjük. Farkasok dala. Úgyis vörös a haja.

De nem ezt akartam mondani, hanem az egy furcsa reggel volt, minden egyszerre történt, közben betegek voltunk, nem tudtuk igazán figyelni, hogy Vidnyánszky belekezdett a kultúrába, de az az igazság, minket a színház nem érint. Nem dolgozunk sehol, vagyis biztosan nem kell menni közösen az üzemmel a Nemzetibe, oda úgyis egészen más népek járnak. Mi diplomásak vagyunk, kérem, tudjuk, hol a helyünk, meg egyébként sem éreznénk jól magunkat abban a szép színházban. No nem az akusztika miatt, nekünk az is jó, ha semmit nem látunk, hallunk, fontos, hogy egy magyar király üvöltözik a színen, de azért is maradnánk itthon, mert mégiscsak érdekesebb a konyhai ablakon a roló. Új. Ikea. Ági szerint a buddhisták elégedettek lennének velünk. Egész este néztük, majd lefeküdtünk. Már csak a könyvet kell elhagynunk, és akkor vége. Pont olyan jó munkaerő leszünk, akiknek mindig van piaca. Akkor, esetleg, mert tavasz van, veszünk egy színházjegyet, és megnézzük, mit is csinált ez a Vidnyánszky, míg bajlódtunk az élettel?!

Ez azon a reggelen volt, amikor Kálomista Gábor gyalázta kollégáit, igaz lehet, hogy visszajátszás volt, vagy újra visszatért a témára, tökre nem emlékszem, de látom, hogy ő, és ugyanazt nyomja. Igaz, arra sem emlékszem, hogy ki támadta meg Óceániát Eurázsia? Egész biztosan emlékszem, hogy két héttel ezelőtt. Vagy évvel? Hajaj, nem emlékszem, de ő volt az, aki eltette a pénzt. Nem az egészet, de azért jó sokat. Most világosan emlékszem. Csak nehogy rájöjjenek a többiek, hogy tudom azt, amit tudok. Akkor nekem végem. Hisz ott ül a stúdióban egy másik ember is, és úgy csinál, mintha nem látná azt, aki beszél. Valószínűleg jó sokan vannak ilyen emberek, mert a filmrendező egyre jobban belejön. Tetszik neki a saját dühe.

Úgy döntöttünk Bencével, hogy a Budakeszin megmaradt hófoszlányokból építünk egy iglut, és rövid ideig ugyan, de az lesz az otthonunk.

Bakács Tibor Settenkedő
legolvasottabb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő
legfrissebb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/21 • X. 8. – X. 21.

Para-Kovács Imre a Zsolti bácsi kifejezés tömegpusztító fegyverként történő alkalmazásáról, amelyet még nem tiltott be az ENSZ Nagy Bandó András Kossuth téri beszéde: Leltár Váncsa István: Marokkóban rendőrsorfallal háborúznak, aki kórházakat akarnak, nem stadionokat, minálunk meg telefonos appot töltenek le Smuzewitz Ilona: Andi díszpolgárságot kapott, holott Lölő Nobel-díjat is vehetett volna neki nőnapra Farkasházy Tivadar: miért akarná a brit titkosszolgálat lejáratni Orbánt, ha azt megteszi magától mindenféle külső segítség nélkül is? Havas Henrik jelentése a Karmelitából, avagy hogyan döntötték el, ki álljon ki párbajra Magyar Péter ellen Dési János: három Göncz Árpád-történet Lendvai Ildikó a gyermekvédelemről rémhíreket terjesztők elleni megtorlásról Verebes István: Hat örkényiáda A Heti Kamu ott volt, amikor Semjén Zsolt hazánkba berepülő ukrán drónokat és sárkányrepülőket lőtt Selmeczi Tibor a krumplibogarat pusztító poloskákról

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.