Angyalföld

Megyesi Gusztáv

1999. 02. 10. · Hócipő 1999/03

Most jó inni Angyalföldön.

Amint arról a Népszabadság beszámolt, Budapest XIII. kerületének önkormányzata betiltotta a lakosság számára a közterületen való italozást. A kerületben áldatlan állapotok uralkodnak, hajléktalan és mindenféle rossz ruhába, meszes overállba öltözött alakok lepik el az ABC-k és a kisboltok környékét, italt vásárolnak, főleg sört, almabort, majd az üzlet előtt szájukhoz emelik az üveget és isznak.

Rövidet is. Az angyalföldi boltok környéke olyan, mint megannyi csillagvizsgáló, minden égnek meredő üveg szájhoz tapad. Aztán befekszenek a közeli játszótér homokozójába, és alszanak.

A lakosság fel van háborodva, s ilyenkor egy jó önkormányzat nem tehet mást, mint hogy intézkedik, tehát rendeletet hoz. „Közterületen és egyéb helyeken tilos az ivászat” - mondja, ami úgy generálisan rendben is volna, egészen addig, amíg szerencsétlen, de amúgy eléggé elvetemült közivó alkalmazkodni nem akar a rendelethez. Tudniillik, elébb tisztáznia kell magában néhány fogalmat, úgy mint, mi az, hogy közterület, s mi az, hogy egyéb hely. A rendeletben, hála az égnek, van azért fogódzó, ki van benne fejtve, hogy az ivászat „bizonyos építmények, játszóterek és parkok közelében tilos közterületen”, ami már valamivel egzaktabb leírás, immáron csak azt kell eldöntenie az elvetemültnek, mi az, hogy bizonyos építmény.

Tegyük fel, hajléktalanok vagyunk.

Kezünkben az üvegvisszaváltás fejében vásárolt üveg bor, s elindulunk. Angyalföld eléggé be van építve, azaz utcáin és terein rengeteg az építmény, ám ezekre nincs ráírva, hogy bizonyosak, vagy nem bizonyosak. A hajléktalan tehát ott áll üveggel a kezében, mondjuk a Reitter Ferenc utca kereszteződésénél, már leharapta az üvegről a kupakot, de inni nem ihat, mert a zebra közepén áll, és piros a lámpa. Igyekeznie kell. Azt kell eldöntenie, hogy most miféle épület felé induljon. Ha ugyanis rendelőintézet, vagy iskola, vagy tűzoltólaktanya előtt áll meg és iszik, elkapják, s megbüntetik. Ezek ugyanis már messziről felismerhető bizonyos épületek, ezek ötven méteres körzetében tilos az ivászat. Ha a hajléktalan pontos léptekkel éppen ötvenegy méterre távolodik el a középülettől, akkor se jut sehova, mert ötven méteren belül legalább tíz hasonló középület van, ott van, ahol a part szakad. Minden helyzetben minimum ötven méterre van valamitől.

Vannak azonban olyan épületek is, melyekről nem tudni, hogy micsodák. Lehet, hogy lakóházak, magánterületek, de lehet, hogy mégiscsak középületek: a hajléktalannak be kell kopogtatnia, s felveri a lakókat, hogy kik ők, s csak miután meggyőződött arról, hogy egy magántulajdonban lévő kerékpárjavító műhelye előtt áll, nyúlhat az üvegéhez. Legjobb volna persze, ha egyszerűen bekéredzkedne valamelyik panelház lakójához, hogy annak konyhájában fogyassza el italát (szíveslátás-vendéglátás, a panel-lakók szeretnek idegeneket beengedni a konyhájukba), ám ez is kockázatos. Ha ugyanis a panellakás légvonalban ötven méternyire van egy középülettől, akkor az angyalföldi önkormányzati rendelet értelmében, minthogy nem tesz különbséget magán-, illetve közterület között, a benne lakó állampolgár ab ovo nem fogyaszthat szeszes italt, nemhogy a saját konyhájában, de még a gardróbba bezárkózva sem - ez nem vicc, az információ a fővárosi közigazgatási hivataltól származik. Plusz az egyéb hely is lehet bármi. Egy villanyoszlop teteje, egy betemetett kút, vagy épp egy gyárkémény. Ha akarom, büntetem, ha akarom, nem; tudjuk mi az, az egyebek országában élünk már évtizedek óta.

Megoldás mégis van. Ha ugyanis az állampolgár olyan helyen iszik az utcán, amely bérbe van adva, helyfoglalási díjat fizettek érte, akkor nem büntethető, a bérbe vett hely amolyan senki földje. Jön a rendőr, az állampolgár hóna alá csapja az üveget, és felugrik a bérbe adott virágosstandra, vagy beveti magát az újságospavilon illusztrált lapjai közé, esetleg a mogyoróárust veszi célba, a rendőr máris meg van fogva.

Ám a hírek szerint erre alig lesz példa. A hajléktalannak ugyanis van esze. Oda fog menni a polgármesteri hivatal elé, teátrálisan és kurjongatva megiszik két liter kövidinkát, erre megbüntetik tízezer forintra, amit azonban nem tud kifizetni, eltelik pár nap, és leültetik őt, jó, meleg helyre. Voltaképp mindig is ezt akarta: mondhatni: tényleg az egészségére ivott.

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/16 • VII. 29. – VIII. 11.

Para-Kovács Imre: ha ennél is jobban megverte volna a Tisza a Fideszt, már beavatkozott volna az ENSZ! Smuzewitz Ilona: akkora önkény van, hogy máskor kell megbeszélni az önkritikát, majd amikor mindenki kijön a börtönből Bartus László a Fehér Házból közvetíti, hogyan nem fogadta Trump Orbánt Farkasházy Tivadar kísérletet tesz Tusványos ápoltjának megértésére Váncsa István a flakonozásban kezdte mérni a magyar gazdaság teljesítményét Havas Henrik röpirata Orbánnak, hogyan vonuljon a Fidesz illegalitásba Dési János végigvette az alkalmatlansági tényezőket, és az jött ki neki, hogy csakis Fülig Jimmy alkalmas köztársasági elnöknek Verebes István a kezeit és lábait vesztő Fekete lovagban vélt felismerni... valakit! A Heti Kamu megtudta: elnöksorsolással választ elnököt a Tisza! Selmeczi Tibor lebuktatta az utána kémkedő telefonját Filoszemita melléklettel búcsúzunk Sulyok Tamástól Serény Múmiák, avagy Vidnyánszky, Demeter és Orbán János Dénes NER-librettói

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.