Calling Doctor Jones

Nékám Petra
2008. 05. 22.
A deresedő kalandor, aki több nyelven beszél, mint Vágó István és pokolibb helyekre jutott el, mint Vujity Tvrtko, 19 év után negyedszerre is ostort, kalapot és bőrkabátot ragadott, hogy az elveszett kincsek nyomába eredjen. A Hócipő Indiana Jonesszal beszélgetett.

Hócipő: Drága doktor Jones, hogy telnek a nyugdíjas évek? Pihenéssel, tanítgatással?

Dr. Jones: Szívesen mondanám, hogy így van, de sajnos még mindig megtalálnak a gazemberek és a gaznémberek is. Sosem fogom tudni levizsgáztatni a diákjaimat, mert folyton elrángatnak a katedra mellől...



Hócipő: Úgy hírlik ezúttal a KGB pécézte ki magának...

Dr. Jones: Így van. Új szelek fújnak már viharos történelmünkben. De nem félek ám tőlük sem, mert bár úgy tűnhet, hogy eljárt felettem az idő, még mindig meg tudok verni tetszőleges számú ellenséges katonát, csak hű ostorom legyen velem.



Hócipő: Tényleg! Akartuk is mondani, hogy azok a szép rittyentései különösen kedvessé teszik a magyar közönség számára! De árulja el, ezúttal merre viszi útja?

Dr. Jones: Tulajdonképpen főleg Dél-Amerikában akadt dolgom. De lesz itt mindenféle, roswelli ufókatasztrófa, Nazca-vonalak, Dániken mind a tíz csápját megnyalná utána...

Hócipő: És most, hogy véget ért az utolsó kaland is sikerülhet-e lenyugodnia? Nem vonzza a békés, kandalló előtt ücsörgés?

Dr. Jones: Egyrészről úgy tűnhet, hogy megállapodtam, de azt hiszem, hogy az egész családomra jellemző az izgágaság - ennek szellemében választottam magamnak párt is - szóval egyáltalán nem csodálkoznék, ha holnap reggel már mind az Andok tetején menekülnénk egy motoros szánnal a gonosz kincsvadászok elől.



Hócipő: Nem stresszes nagyon ez az életforma?

Dr. Jones: Dehogy, sőt, formában tart. Meg mindig is tudtam, hogy aki annyi holt nyelvet beszél, mint én, azt előbb-utóbb sírba akarják majd tenni...

Hócipő: Akkor nem maradt más hátra, minthogy további sok sikert kívánjunk, és reméljük, hogy lesz még alkalmunk találkozni!

Dr. Jones: Úgy legyen.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.