Rémálom az Elvis parkban, és fél

Bakács Tibor Settenkedő

2011. 08. 24. · Hócipő 2011/17

Ez nem egy új magyar film, ami a Vajna-féle módszer szerint a kasszánál is sikeres, hanem az én privát rémálmom, aminek oka a vacsora után mértéktelenül fogyasztott Shakespearedrámákban lelhető fel. Orvosom szerint sokkal egészségesebb lenne, ha Semjén-féle lelki tükröket rágcsálnék, ha papucsot húzok, de hát már korán rászoktam a szalonnára. Éjfélkor az igazi. Megzsírozza az álmodat. Nálam az elvarázsolt erdők és bennük táncoló boszorkányok, mindenféle karrierista királyokkal fűszerezve, nyomhatta meg a pocim. Persze az is lehet, hogy a tévében látott félig beásott emberek kiszáradt maradéka okozta. Sajnos nehezen szokom le a késő esti híradóról, pedig mindig utáltam a horrort. A halál headline-ja, egyetértve Anaxagorasszal, nem érint engem, túlélőt, csak ha tévében hírek helyett hullákat nézek, és a Kaszás aratási riportjai zuhognak. Hát, ilyenkor forgolódom kicsit a vackomon.

Na, az történt… mármint képzeltem, … de Magyarországon a történelemről mindenki sokfélét képzel, tehát a mondat helyes, hogy a Magyar Szigeten rettenetesen betéptünk látnok zsályától, mi magyarok, meg egy zsidó srác. Éppen Elvis Presley-imitátorok íjász versenye zajlott, a fődíj egy rovásírásos számítógép-billentyűzet volt, amikor révületbe estem.

Az Elvis park egyik padján ébredtem. Éjszaka volt, csak a hold sugárzott arcomra némi lidérces fényt. Éppen egy hajléktalan sasszézott felém, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy cigit kunyeráljon tőlem. Amikor közel ért, ismerősnek tűnt. Rá is kérdeztem.

- Te nem voltál valaha kalefos?

- Nem. Engem Széll Kálmánnak hívnak, és nem bandázom senkivel.

- Nono, mások viszont szénné lájkolnak, tudod? Mostanában tért nyertél sokak szívében.

- Ne is mondd. Mindjárt jön a haverom, de előtte kussolj, mert megsértődött, hogy vasba verték. Nem akar híd lenni. Rebellis, a kutya. Azt hiszi, hogy itt az Elvisben számít, hogy ő egy Rákóczi! Éjfélkor minden megidézett szellem, még az utcanév-táblák eredetije is körbeüli a varázspacalt. Minden este elküldenek valakit a tűz mellől. Marx volt az első, és persze rettegnek a szabadgondolkodók, az enciklopédisták, a racionalisták, az eretnekek, hogy most rajtuk a sor. Tamási Áron már össze is csomagolt, különösen hogy Vass Albert kinézte a padját a Szent Anna-tó körül.

- Minek köszönhető, hogy a megidézett szellemek éjfélkor eljönnek ebbe a parkba? Csak nem buzik?

- Nem mindegyik, és a Tarlósnak köszönhető. Kitiltott mindenkit az aluljárókból, a hajléktalanokkal együtt az őrangyalokat is. De ebbe a parkba éjszaka nem jár senki, még Elvis, a király sem.

- Hogyhogy?

- Ő még él.

- Tudtam, banyeg. Ez jó hír.

- Mi van? Svájci frankos hiteled van, hogy vadászol a jó hírekre?

- Nem. Csak ő nekem fontos. Elmagyarázom, ha van annyi időd, amíg a nevedről fogant gazdasági terv magyar csodaként átmegy a köztudatba. A köz-tudata jelenleg a tudatalattiban van, és önmagát is gyűlöli.

(A gyakorlott olvasó már sejti, hogy átváltunk valóságba, ami tiszta extrémizmus, és a rendőrségen a szervezett bűnözés egyik alosztálya.) Tudod, kedves olvasó, nekem is sok minden fáj, nemcsak Trianon, hanem, hát, igen, no, különösen az olyan karmák, mint Elvisé volt. Bár templomi kórusban énekelt, utálta a képmutatást, őt meg az állam. Lényegében minden államban találtak benne kivetnivalót, hála istennek elég volt neki a kisujja ahhoz, hogy semmivé tegye őket. Amikor megtiltották neki, hogy illetlenül rángjon a színpadon, mozdulatlanul megállt, a tömegben is a lélegzet, ami csak akkor szakadt fel forradalmi erővel, amikor a kisujj megmozdult. Sajnos, mint minden megváltásra vágyó lélek, sűrű csíkokban nyomta a kokaint, így idővel szétégett. Nem tett jót neki a katonaság, az imádott feleségtől való elhidegülés, az, hogy kövérkés testét alakította szuperlátvánnyá a média. Béke poraira. De ez a porhintés, ami ebben az országos Elvis parkban megy?! Még jó, hogy szóltak neki a stúdióban a magyarokról. Most már soha nem felejti el.

Attól félek, újra kell kezdeni a mesélést. A hippikről, akiknek motoros bandájuk, a Hells Angels nem volt soha fasiszta. Jimi Hendrix nem magyar apától származik, de balkezes. Volt a Kalef. Horváth Charlie énekel. A rendszerváltás filmjét nem véletlenül a Moszkva térről nevezte el Török Ferenc. Aczél Györgynek jó ízlése volt. Nem csak Bill Clinton szívott füvet a politikusok közül. Krassó meghalt, és nem kölcsönöz már minőségi bakelitlemezeket besúgóknak. Orbán Viktor beszélt Nagy Imre koporsójánál, majd később belepisált azzal a kádári közönnyel, amikor ő is törvényi erőszakkal akarta politikai ellenfelét eltüntetni a pincében. Nem lennék soha miniszterelnök Magyarországon. Rossz a karmája.

De hol az a drog, ami tisztává teszi a magyar tudatot akkor, amikor a földből szivárgó mérges gázok bódítanak? Talán, ideig-óráig segít a fagyálló, megzsarolt magyar testvéreim. És ha az is elfogy a marmonból?

Bakács Tibor Settenkedő
legolvasottabb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő
legfrissebb cikkei

Bakács Tibor Settenkedő összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.