Nemzeti dal-kritika

Litkai és Czki
2007. 03. 14. · Hócipő 2007/06
Tegnapi napon volt Petőfi (Petrovics) Sándor „költő” legújabb versszerzeményének, a Nemzeti dalnak ősbemutatója a Múzeum lépcsőjén.

A Befordúltam a konyhára... és az Anyám tyúkja című művei révén ismertté vált szerző, akinek eddig a legjelentősebb problémáját egy szobában lakó tyúk és egy rosszul szelelő pipa okozta, immáron elérkezettnek látta az időt, hogy nemzeti sorskérdésekre vesse figyelő tekintetét.

A Nemzeti dal már eleve csalódást kelt, mivel nem éneklik, ráadásul a címadás is olyan, mintha egy szerelmes versnek az lenne a címe: Szerelmes vers. Ennél azért előrébb tart a poetica. A verset Egressi Gábor színész adta elő, de a tömegben már az terjedt el, hogy maga a költő olvasta fel, semmivel össze nem téveszthető hangján. Semmivel, kivéve Egressi Gáborét - tehetjük hozzá. A vers egy eleve értelmetlen felkiáltással kezdődik: Talpra magyar! - holott ekkor már mindenki állt, majd ezután az a zavaros ténymegállapítás követi, hogy „Hí a haza.” A haza, hogy mire, mikor és miért hí, nem derül ki a versből. De ha már áll, nyilván nem bánja az ember, ha mozog is. Ezután a rabság és a szabadság között kell választania az olvasónak vagy a hallgatóságnak. Holott elvben választhatna bármely más két dolog között is, például a puncsos és a karamellás mignon között.

Ezt szórványos esküdözés követi, refrén jelleggel. Reméljük, a jövőben nem válik divattá minden vers utolsó sorában azt mondani példának okán, hogy becsszó, haljak meg, ha nem, esetleg a rák egye ki a gyomrom, ha hazudok.

A vers kezdeti lendületéből sokat veszít ezután, szó esik kárhozott felmenőkről, és megtudjuk, hogy a láncnál fényesebb a kard, valamint, aki nem mer meghalni, az szégyellje magát, végül a lelkesítő szöveg egy temetői életképpel zárul, ami annyira lélekemelő, mint egy szerelmi légyott a halottasházban.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/14  •  VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Szabadabban érezhetjük magunkat, nem indítanak ellenünk hajtóvadászatot, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólhatunk. Hát kösz! Smuzewitz Ilona: az új magyar űrügynökség meg tudja majd mondani, hogy föntről látszott-e az aranykonvoj, vagy csak a karmelitából? Váncsa István: Hol meleg van, ott meleg van! – azaz pont olyan, mint a zsarnokság! Farkasházy Tivadar a hatvan évvel ezelőtti és mostani lopásról, és a mértékről Havas Henrik részleteket szerzett Orbán: Életem és harcom Brüsszel bürokratái ellen - című készülő kötetéből Dési János a jövendő elnök-casting alkalmából feleleveníti, hogyan lépett be Göncz Árpád irodájában a gardróbszekrénybe Juszt László szerint igaza van Orbánnak, tényleg fantasztikus országot csinálnak, csak nem érti, miért nem tette hozzá, hogy: maguknak! A Heti Kamu megtudta: csirkekopasztó-üzemben folytatják a kirúgott megafonosok Selmeczi Tibor a digitális világban a WC-papírt is lecseréli billentyűzetre, de hiába nyomkodja a DEL-billentyűt, az nem töröl.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.